Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Társadalmi és etnikai konfliktusok a 19-20. században – Atrocitások, pogromok, tömeggyilkosságok, népirtások (Digitális Konfliktus Adatbázis) / A gross-roseni koncentrációs tábor

A gross-roseni koncentrációs tábor

A koncentrációs tábort 1940 nyarán állították fel, miután az SS az alsó-sziléziai falu, Gross-Rosen (ma: RogoŸnica, Lengyelország) mellett megvett egy kőfejtőt. Az ide küldött zsidó és nem zsidó foglyok a kőbányában vagy a tábor építésénél dolgoztak. A legtöbb foglyot küldő rendőri apparátusokat tömörítő Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA - Reichssicherheitshauptamt) hivatalos besorolása szerint az ide küldött rabok fejlődésére és megjavulására halvány esély volt. Ezzel Gross-Rosen olyan táborokkal került azonos kategóriába, mint Auschwitz, Buchenwald, Natzweiler, Neuengamme és Stutthof. A becslések szerint 1940 és 1945 között mintegy 120 ezer ember érkezett a KL Gross-Rosenbe, valamint a folyamatosan kiépülő soktucatnyi altáborba.

A tábor rövid története

Gross-Rosent 1940 nyarán a sachsenhauseni koncentrációs tábor egyik altáboraként hozták létre. A tábor a Striegau (ma Strzegom) és a Jauer (ma Jawor) közötti vasútvonalnál helyezkedett el. Első foglyai augusztus 2-án érkeztek Sachsenhausenből. 1941. május 1-től önálló koncentrációs tábori státuszt kapott. Pontos adataink a fogolypopulációról nincsenek. Sokakat szándékosan nem regisztráltak, míg más számokat többször is kiosztottak. 1941 végéig körülbelül 1500 embert, zömmel németeket hoztak ide más táborokból. 1942-től a német rendőrség legalább 60 transzporttal 5370 új foglyot küldött. 1943-ban már több mint 25 ezren jöttek, 1944-ben viszont már 73 ezer embert hoztak ide. Az SS Gazdasági és Igazgatási Főhivatala (Wirtschaftsverwaltungshauptamt) adatai szerint 1945. január 1-én Buchenwald után már Gross-Rosen volt a Harmadik Birodalom legnagyobb táborrendszere. Ekkor minden tízedik KL-Häftling, összesen 76728 (ebből 51204 férfi és 25524 női) fogoly itt raboskodott. A becslések szerint 1940 és 1945 között mintegy 120 ezer ember érkezett a Gross-Rosen-komplexumba, azaz a főtáborba, valamint a folyamatosan kiépülő soktucatnyi altáborba. Közülük mintegy 40 ezren meghaltak. Tovább/Részletek

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fogolycsoportok

1941 végéig a legtöbb rab német volt. A Szovjetunió elleni hadjárat kezdete után több ezer szovjet hadifogoly is érkezett, de őket néhány hét alatt megöltek. 1942-től a politikai okokból ide hurcolt lengyelek és szovjet polgárok kerültek túlsúlyba. Volt köztük szökött kényszermunkás és feltételezett ellenálló is. Többségüket a környező nagyvárosok Gestapo hivatalai küldték. A nyugat-európai lakosság megfélemlítését célzó ún. Éjszaka és Köd (Nacht und Nebel) akció során 1700-1800 holland, francia és belga letartóztatott érkezett. A Gestapo több száz lengyel civilt küldött a Gross-Rosenben felállított átnevelő munkatáborba (Arbeitserziehungslager). Bár őket elvileg csupán néhány hetes javító-nevelő munkára ítélték, több százan meghaltak, vagy a büntetés letöltése után is a táborban tartották őket.

1942 őszéig kevés volt a zsidó rab, mindössze 285 fő. Velük különösen rosszul bántak: funkcionáriusok nem lehettek, a munkaidejük hosszabb volt, több verést, rosszabb ellátást kaptak. Sokukat mondva csinált okkal a táborokban 14f13 kódnév alatt titokban folytatott eutanáziaprogram keretében megölték. A Birodalom zsidótlanítása a lágereket sem kerülte el. Ennek részeként 1942 őszén Gross-Rosenből az utolsó 37 zsidó foglyot is Auschwitzba küldték, így a tábor „zsidómentessé” (Judenrein) vált. 1944-től a keleti lágerek (Majdanek, Auschwitz stb.) kiürítésével a zsidó deportáltak szinte ellepték Gross-Rosent. Az összes fogoly majdnem felét, mintegy 57 ezer főt zsidó származása miatt hoztak ide. A legtöbben magyar és lengyel állampolgárságúak voltak. 1945. január 15-én a 77904 rab egyharmada, 25927 fogoly nő volt. Ezzel Ravensbrück, Stutthof és Buchenwald után Gross-Rosen lett a Reich negyedik legnagyobb női lágere.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyar transzportok

Nem tudjuk, hogy az 1944. március 19-i náci megszállás után hány magyar állampolgárt deportáltak Gross-Rosenbe. Voltak, akiket Magyarországon letartóztatva már tavasszal közvetlenül ide küldött a német rendőrség. 1944 nyarán további 8300-an érkeztek a Riese-altáborokba Auschwitzból. Összességében a 12 altáborban dolgozó 13300 fogoly mintegy 70 százaléka magyar (kb. 9300 fő), további egynegyede (3200 fő) pedig lengyel zsidó volt. A hiányos adatok szerint egyharmaduk meghalt, majdnem ezer munkaképtelen magyart visszavittek Birkenauba, ahol elgázosították őket. 1944 őszén mintegy 4000 embert hurcoltak ide a nyilasok és a nácik Magyarországról, mások Auschwitzból kerültek ide. Sokan itt pusztultak, mások a számos altábor egyikébe, vagy valamelyik halálmenettel egy nyugatabbra fekvő koncentrációs táborba kerültek.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az SS-őrök és parancsnokok

Az első parancsnok Arthur Rödl SS-alezredes, 1942 szeptemberéig irányította a tábort. Utódja, Wilhelm Gideon 1943. október 10-ig. Őt Johannes Hasselbroek SS-Sturmbannführer (SS-őrnagy) követte az evakuációig. Az orvosokat az Auschwitzban hírhedtté vált Dr. Friedrich Entress vezette, a tábori Gestapo parancsait legtöbbször a közeli Breslauból (Wroclaw) és Berlinből kapta. A többi tiszt közül a legnagyobb befolyásra a védőőrizetes tábor parancsnoka (Schutzhaftlagerführer) tett szert. Ezt a posztot sokáig Anton Thumann töltötte be, aki egyaránt irányította a foglyok tábori életét és a kényszermunkát is. Gross-Rosen növekedésével egyre több lett az SS őr is. Az őrség 1941. október 1-én még csak 118 SS-ből, 1945. január 15-én már harmincötször ennyiből, összesen 4128 főből állt. Közülük 877 SS-felügyelőnő volt.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Életkörülmények, bánásmód

Gross-Rosen rettegett tábor volt. A munka- és az életkörülmények egyaránt rosszak voltak. A legtöbben a gyenge ellátás miatt folyamatosan éheztek. Kevés volt az ivóvíz és a tisztálkodási lehetőség. Az első években a legtöbben a hatalmas kőbányában pusztultak el: őreik ütötték-verték, a mélybe lökték, kővel dobálták őket. Akárcsak más táborokban, 1943-tól a foglyok munkaereje itt is felértékelődött és Berlin betiltotta az indokolatlan verést, kivégzést. Az őrök és a fogoly funkcionáriusok magatartása azonban alig változott. A kórházbarakkban gyógyszerek hiányában alig folyt érdemi gyógyítás. 1944-től a több tízezer zsidó fogoly érkezésével a körülmények drasztikusan romlottak és a „szokásosnál” is elviselhetetlenebbé váltak. Az amúgy is szűkös barakkokba négyszer annyi embert zsúfoltak, mint amennyi eredetileg elfért. Az éhezés, a betegségek, a végelgyengülés, az őrök és fogolyfunkcionáriusok brutalitása tömegével pusztította a foglyokat.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Halálozás

Mivel a nácik a dokumentáció nagy részét megsemmisítették, pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A becslések szerint a gross-roseni táborrendszerbe érkező 120 ezer fogoly mintegy harmada, körülbelül 40 ezer ember meghalt. 1941 végéig a halálozás „csupán” 21,7 százalékos volt. A következő évben már az 5370 új fogoly több mint a fele meghalt. A hullákat kezdetben a környékbeli Liegnitz (Legnica) krematóriumba küldték égetésre. 1942-től megkezdődött egy tábori krematórium építése. Üzembe helyeztek egy olajtüzelésű halottégetőt is. A zsidókat Auschwitzba küldték, a 14f13 akció keretében 127 rabot Bernburgban elgázosítottak. Az orosz hadifoglyok zömét agyonlőtték, vagy méreginjekciókkal likvidálták.

1943-ról hiányos adatok állnak rendelkezésre, 1944 végétől pedig már tilos volt feljegyezni a zsidó, a cigány halottakat, és nem készült lista a kivégzett orosz hadifoglyokról sem. Ekkor a rabok túlnyomó többsége már a több mint 100 altáborban robotolt és pusztult bele az éhségbe, betegségekbe, valamint a rossz bánásmódba. Csak az Arbeitsaleger Riese elnevezésű projekt keretében felállított 12 altábor 13300 foglyának mintegy harmada (kb. 4000-4900 fő) meghalt. Többségük magyar zsidó volt.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Evakuáció, felszabadulás

1945 januárjától Gross-Rosent elözönlötték a kiürített Auschwitzból gyalog és vonaton beérkező transzportok. A fronthelyzet romlásával a hónap végén elrendelték az evakuációs készültséget. A kiürítés azonban a harcok és a logisztikai hiányosságok miatt káoszba fulladt. A tél ellenére az őrök a foglyokat halálmenetekben hajszolták, vagy nyitott vasúti kocsikon szállították, olyan sűrűn összezsúfolva, hogy az élők vagy a hullákra ültek, vagy napokig álltak velük összepréselődve. Sokszor napokig nem kaptak enni és inni, a halálozási arány magas volt. Ekkor összesen 27 ezer foglyot vittek el, elsősorban Mittelbauba, Buchenwaldba és Flossenbürgbe. 2790 ember a mauthauseni koncentrációs táborba került. Az evakuáció harmadik szakaszára február és április között került sor, amikor további 17 ezer foglyot hurcoltak más lágerekbe.

A gross-roseni koncentrációs tábort a Vörös Hadsereg 1945. február 13-án szabadította fel. A táborparancsnokság az oroszok elől Rychnovba távozott, ahonnan a háború végéig adminisztrálta a német területeken működő munkatáborokat. Az utolsó 35 gross-roseni altábor csak a háború végén, 1945. május 8-9-én szabadult fel. Az oroszok Dörnhauban és Görlitzben 1500-1500, Landeshutban 1300, Brünnlitzben 1200, Waldenburgban pedig 600 túlélőt találtak.

KL-Gross-Rosen altáborai

Az első altáborokat 1943-ban hozták létre. Ezekben a külső üzemekben, telepeken a láger foglyai dolgoztak és éltek SS-őrség ellenőrzése alatt, kisebb munkacsapatokba szervezve. Az igazi áttörés 1944-ben következett be, amikor az új, vagy a más szervezetektől átvett altáborok száma megsokszorozódott. 1945 januárjára a KL Gross-Rosen a náci táborrendszer második legnagyobb komplexumává nőtte ki magát. A több mint 40, részben vagy egészben zsidó nőket dolgoztató altábor, illetve az Arbeitslager Riese fedőnevű tucatnyi munkatábor mellett, további mintegy 60 hadiüzem, altábor, kényszermunkatelep került a KL Gross-Rosen irányítása alá. A több mint 100 sziléziai, szudéta-vidéki, szászországi és csehországi altáborban összesen 77 ezer fogoly raboskodott. A foglyok többsége ekkor már zsidó, egyharmaduk pedig nő volt. A legtöbben Magyarországról és Lengyelországból érkeztek. De sok volt a belga, francia, holland, és volt néhány cseh, német, osztrák, orosz és szlovén is. Őket nem a főtáborban, hanem a kb. 40 női munkatáborban helyezték el. A becslések szerint a KL Gross-Rosenben meghalt és megölt, mintegy 40 ezer fogoly többsége ilyen altáborokban pusztult el. Tovább/Részletek

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az Arbeitslager Riese projekt

A Harmadik Birodalom egyik legnagyobb építési projektje a Bagoly-hegységben, a mai lengyel város, Wałbrzych környékén valósult meg. Itt, a magasan fekvő erdős területeken Hitlernek új főhadiszállást, illetve hadiüzemeket akartak építeni. A beruházás keretében Arbeitslager Riese néven egy önálló komplexumot hoztak létre, amely tucatnyi altáborból állt. A munkálatok az Organisation Todt irányításával 1943 végén orosz és lengyel kényszermunkásokkal, valamint olasz hadifoglyokkal kezdődtek, de egy tífuszjárvány miatt hamarosan leálltak. Az ismételt beindításról 1944 áprilisában Hitler részvételével született döntés. Néhány hónap múlva a földalatti építkezéseken már 13300, zömmel magyar zsidó fogoly robotolt. Több mint egyharmaduk meghalt.

Az Organisation Schmelt altáborai

Az un. Organisation Schmelt (Schmelt-szervezet) 1940-ben jött létre, amikor Himmler SS-Reichsführer személyes különmegbízottjára, Albert Schmeltre bízta az idegen munkások felső-sziléziai dolgoztatásának irányítását (Sonderbeauftragter des RFSS für fremdvölkischen Arbeitseinsatz in Oberschlesien). 1941-1943 között több mint száz különböző tábor, hadiüzem, munkahely létesült. Volt köztük zsidóláger (Judenlager) és munkatábor (Arbeitslager) is. Végül zsidó kényszermunkatábornak (Zwangsarbeiterlager für Juden) nyilvánították őket, amelyekben 50 ezer, főleg lengyel zsidó dolgozott. Ugyanakkor Schmelt 10 ezer francia, belga és holland zsidót kapott Auschwitzból. 1943-tól 28 tábort a gross-roseni SS-adminisztráció vett át. Az átvett táborok közül az SS néhányat feloszlatott, más Schmelt-lágerek már létező gross-roseni altáborokkal olvadtak össze. A legtöbből női munkatábor (Frauenarbeitslager - FAL) lett, de volt néhány férfi altábor is. Az SS érkezése a foglyok számára drámai következményekkel járt: új SS-őrök jöttek, a rabok gross-roseni fogolyszámot kaptak és több helyen meztelenül szelektálták őket. A bernsdorfi altáborba például maga dr. Mengele érkezett. Aki betegnek, soványnak, munkaképtelennek látszott, Auschwitz-Birkenau gázkamráiba került. Csak a női altáborok egy részéről rendelkezünk adatokkal. Többségüket 1945 tavaszán a Vörös Hadsereg szabadította fel.

Női munkatáborok

1940-1945 között összesen mintegy 120 ezer fő ment át a gross roseni főtáboron és az altáborokon. A női foglyok legnagyobb része magyar és lengyel zsidó volt. Őket nem a főtáborban, hanem az 1944-1945-ben létrehozott mintegy 40 női munkatáborban (FAL: Frauenarbeitslager) helyezték el. Az Organistaion Schmelttől átvett, valamint az egyéb kisebb lágerek mellett több mint kéttucatnyi ilyen női altábor működött. A háború végén e táborok közül 12-t az SS sikeresen evakuált. Ezekből összesen 8000 nőt hajtottak más lágerek felé. A Vörös Hadsereg 15 másik táborban mintegy 3000 embert szabadított fel.

Egyéb gross-roseni altáborok

A háború végére a női munkatáborok és az Arbeitslager Riese lágerei mellett számtalan altábor, hadiüzem, kényszermunkatelep tartozott a KL Gross-Rosen irányítása alá. Köztük olyanok, mint Aslau, Bunzlau, Dyhernfurth I-II (gáztöltény gyár), Fünfteichen (Krupp érdekeltségű tüzérségi üzem), Landeshut, Niesky, több breslaui (ma Wroclaw) altábor, Brieg (pepicei reptér építése), Gross Koschen (repülőroncs- szétszerelőműhely). Csak a Cseh-Morva protektorátus 15 altáborában összesen 11500 fogoly robotolt. 1944-ben számos ilyen altáborba érkeztek magyar állampolgárságú zsidó deportáltak. Legtöbben ekkorra már túlélték az auschwitz-birkenaui szelekciót, melynek során számos rokonuk, ismerősök és barátjuk gázkamrába került.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.