Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Társadalmi és etnikai konfliktusok a 19-20. században – Atrocitások, pogromok, tömeggyilkosságok, népirtások (Digitális Konfliktus Adatbázis) / Enciklopédia /Magyarellenes román atrocitások Erdélyben, 1944. szeptember-október

Enciklopédia

Magyarellenes román atrocitások Erdélyben, 1944. szeptember-október

Gyanta , 1944. szeptember 24.

A nagyrészt magyarlakta bihari falu a második bécsi döntés után román fennhatóság alatt maradt. A lakosok egyharmada ezt követően Magyarországra menekült. 1944. szeptember 14-én a honvédség aradi offenzívája nyomán Gyanta magyar kézre került. 1944. szeptember 20-23 között a magyar hadsereget kiszorították Arad térségéből. A magyar utóvédek szeptember 24-én délután néhány órás heves utcai harc után feladták a Fekete-Körös völgyében fekvő falut. A bevonuló román hadsereg harmadik hegyivadász hadosztályának katonái nyomában megérkeztek a "voluntárokból", azaz környékbeli önkéntesekből alakított Someşul zászlóalj (más adatok szerint a szovjet fogolytáborokban toborzott önkéntesekből alakult Tudor Vladimirescu hadosztály) emberei, Teodor Brîndea őrnagy (más források szerint százados) vezetésével. Azzal vádolták a helyieket, hogy fraternizáltak a visszavonuló magyar katonákkal illetve a románokra lőttek. Parancsnokuk utasítására az óvóhelyekről kikergetett embereket részben a helyszínen, részben a temető árkában lőttek agyon. 41 helybéli magyar lakost, egy (vegyes házasságban élő és családját védelmező) románt és két magyar katonát mészároltak le. A vérengzés legfiatalabb áldozata egy kétéves kislány, a legidősebb egy 71 éves férfi volt. Sokakat bántalmaztak, a nőket megerőszakolták. Felégették a százötven éves református parókiát, kegyszerekkel, értékes könyvtárával és iratanyagával együtt. A falut kirabolták és felgyújtották, az állatállományt elhajtották. A helyi románok egy része próbált segíteni az áldozatokon. Az augusztus végén a román hatóságok által internált Boros Ferenc lelkész családját például a falu orvosa bújtatta el.
A történtek évtizedeken keresztül tabutémának számítottak. A történteket Köteles Pál, a falu szülötte Hotel Kárpátia című regényében, a vérengzést gyermekként túlélő Boros Zoltán Fekete vasárnap című dokumentumfilmjében (1993) örökítette meg. Az első helyi megemlékezésre csak 2000-ben került sor. 2004-ben emléktáblát állítottak az áldozatoknak, amelyre 48 nevet róttak.
Forrás: Benkő Levente: Gyanta, félelmek nélkül. In Krónika, 2004. nov. 19., Kosztin: Chronicle of Cruelties, 78. o., Köteles Pál: Hotel Kárpátia. Budapest, Magvető, 1989, Boros Zoltán: Fekete vasárnap (http://www.youtube.com/watch?v=iYO8VMOj8ZU), Presbitériumi jegyzőkönyvek 1944. december, Vincze kronológia

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyarremete, 1944. szeptember 24.

1944. szeptember 11-én a Dél-Erdély ellen támadó magyar erők megszállták Belényes térségét. Tíz nappal később a román hadsereg visszafoglalta a területet. 1944. szept. 24-én a bevonuló román katonák és egy szomszédos román faluból érkezett civilek feldúlták a falut és megöltek 43 (más adatok szerint 35 illetve 37) civilt. Végigjárták a magyarlakta házakat és az ott talált férfiakat 'partizán-akciók' vádjával a község központjába vitték. Az ellenszegülőket megverték és a helyszínen agyonlőtték. Az elfogottakat a községi bírónak kellett ellenőriznie, hogy nem került-e közéjük román. Ezután kivégezték az áldozatokat, majd kifosztották a holttesteket, jobb ruhadarabjaikat, értéktárgyaikat elvették. Az áldozatok között 12-14 éves gyerekek és 60 éven felüli öregek is voltak. A vérengzésnek a délután megérkező szovjet csapatok vetettek véget.
Forrás: Fehér könyv, Vincze, Bihari Napló, 1994. szept. 17-18.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Mezőbikács, 1944. szeptember 27.

A mezőségi falu 1940-ben Magyarországhoz került, határában húzódott az új román határ. A honvédség bevonulásakor fegyveres összetűzések történtek a honvédek és a román katonaság (irreguláris fegyveresek?) között, amelynek során három magyar katona és ismeretlen számú román elesett. Ekkor az áldozatokat az ortodox és a katolikus pap közös szertartással temette el a helyi temetőkben.
A községet 1944. szeptember 27-én román előőrsök és irreguláris alakulatok tagjai szállták meg. Az önkéntesek egyike állítólag mezőbikácsi illetőségű volt, aki egy 80 nevet tartalmazó listát készített a likvidálandó helyi magyarokról. A helyiek közbenjárása nyomán végül hét embert tartóztattak le, köztük a falu bíróját és egy cigányzenészt (aki úgymond irredenta nótákat játszott). A foglyokat eljárás nélkül kivégezték.
Forrás: Fehér könyv, Kupán Árpád, In Erdely.ma, 2004. szeptember 29.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szárazajta, 1944. szeptember 26.

1944. szeptember 2-án a székelyföldi falu környékét román alakulatok szállták meg. Két nappal később egy német utóvéddel történt összecsapás során tizenhárom román katona elesett. A románok a szárazajtai magyarokat azzal vádolták, hogy segítettek a németeknek illetve román sebesülteket gyilkoltak le. Helyi románok feljelentése nyomán ezért szeptember 25-én a szovjet katonai parancsnokság jóváhagyásával a faluba érkezett a Maniu gárda brassói önkéntes ezredének 30-40 fős csoportja, Gavrilă Olteanu százados vezetésével. Másnap hajnalban 26 helyi magyart foglyul ejtettek. Két férfit otthonában gyilkoltak meg, a többi túszt az iskola udvarára terelték. Itt a falubeliek szeme láttára baltával lefejeztek két fiatal férfit, a többiekre pedig sortüzet adtak, kioltva további tíz (más adat szerint kilenc) ember, köztük egy asszony életét. A többiek életét a helybeli románok kérésére végül megkímélték. A gárdisták számos helybelit bántalmaztak, a házakat kifosztották. A gyilkosságokat és fosztogatásokat követő napokban a helybeli csendőrök mintegy hetven-nyolcvan férfit elhurcoltak a földvári gyűjtőtáborba, akiknek nagy többsége ott halt meg.
Forrás: Benkő 2011., Lipcsey 96. o., Vincze kronológia, Küm TÜK Románia, 352-353. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szentmihály, 1944. szeptember vége

Román szabadcsapatok tagjai megöltek négy (más forrás szerint hat) magyar gazdát.
Forrás: Fehér könyv, Küm TÜK Románia

Vissza a tartalomjegyzékhez

Kishalmágy, 1944. szeptember vége

A Maniu gárdisták hat helyi (más adat szerint magyarremetei) magyar férfit öltek meg.
Forrás: Fehér könyv

Vissza a tartalomjegyzékhez

Csíkszentdomonkos, 1944. október 8.

A falut megszálló szovjet hadsereg nyomában október első napjaiban megérkeztek a román irreguláris Maniu-gárda Gavrilă Olteanu vezette fegyveresei. Elrejtett fegyverek és más "bűnjelek" után kutattak. Néhány helyen üres lőszeres ládákat találtak. A vétkesnek talált falusiak közül 1944. október 8-án az ún. Gábor kertbe tereltek 11 (más adatok szerint 12) embert, köztük egy 84 éves asszonyt, és az oda vezényelt lakosok szeme láttára kivégezték őket. A falut kirabolták, sok nőt megerőszakoltak. A szomszédos Békás és Karácsonkő román lakói az állatállomány egy részét elhajtották. Az áldozatokra emlékezve 1994. okt. 8-án (?) Csíkszentdomokoson emlékművet avattak.
Forrás: Népi Egység, 1944. december 15., Udvardy Frigyes, Kosztin: Chronicle of Cruelties.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Csíkkarcfalva, 1944. október 9.

A Maniu-gárda fegyveresei a marhavásártéren kivégeztek egy frontról röviddel korábban hazatért magyar fölművest, mert fegyvert találtak nála. (Forrás: Küm TÜK Románia 357. o.)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Csíkmadaras, 1944. október 10.

A Maniu-gárda fegyveresei 1944 októberében számos frontról hazatért magyar lakost zaklattak fegyverrejtegetés miatt. A férfiaknak a csendőrségen kellett leadniuk fegyvereiket, ahol bántalmazták őket, kettejüket pedig kivégezték.
Forrás: Küm TÜK Románia 357. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Csíkdánfalva, 1944. október 10.

A Maniu-gárda fegyveresei 1944 októberében egy helyi magyar földművest kivégeztek.
Forrás: Küm TÜK Románia 357. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fejérd, 1944. október 12.

A Kolozs vármegyei község bíróját Kalló Mihályt román katonák letartóztatták és megkötözve magukkal hurcolták. Holttestét később egy árokban találták meg. (Lásd még: 1944. október 23.)
Forrás: Küm TÜK Románia 357. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Gyergyószentmiklós, 1944. október 15.

A Gavrilă Olteanu vezette önkéntes különítmény Gyergyószentmiklóson fegyverek után kutatva számos magyar civilt letartóztatott, majd a helyi téglagyárban 1944. október 15-én a foglyok közül három férfit agyonlőttek. A további gyilkosságokat a szovjet városparancsnok akadályozta meg. Sokakat kifosztottak és megvertek a különítményesek. (Forrás: Küm TÜK Románia)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Páncélcseh, 1944. október 17.

A Szolnok-Doboka vármegyei községben a bírót és három helyi gazdát a román katonák elhurcolták. Néhány hónappal később egy gödörben találták meg összeszurkált és összevagdalt holttestüket.
Forrás: Küm TÜK Románia 358. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyarzsombor, 1944. október 21.

A szilágysági faluban a román erőkkel visszatért Vintila nevű csendőrőrmester a budapesti származású Albert János jegyzőt és két magyar bányatisztviselőt a Maniu gárda tagjaival elvitetett, akik a közeli erdőben kifosztották és kivégezték őket. Más forrás szerint további két magyar férfit is kivégeztek ugyanekkor. Másnap Vintila vagyonos helyi magyarok, köztük Nyitrai József cséplőgép tulajdonos, Lengyel József és Csergő Lajos malombérlők családjainak megparancsolta, hogy a községet három órán belül hagyják el. Az elmenekült magyarok lakásait kifosztották.
Forrás: Szilágyi 2011, Küm TÜK Románia

Vissza a tartalomjegyzékhez

Egeres, 1944. október 21-22.

1944. október 21-én a Maniu-gárda négy tagja Hartia őrmester vezetésével helyi szociáldemokrata érzelmű munkásokat hurcolt el, akik korábban fegyverrel védték meg a kolozsvári villanytelepet a visszavonuló németekkel szemben.1 Az ürügy állítólag a vörös zászló kitűzése volt. 22-én hajnalban a szomszédos Ferencbányáról további embereket vittek el. A gárdisták és helyi román segítőik a városon kívülre hurcolták a túszokat, ahol kirabolták és agyonlőtték őket. Levetkőztetett holttesteiket az erdő szélén hagyták. Az áldozatok száma 13 fő volt. (A szociáldemokrata sajtó 14, Bethlen Béla kormánybiztos emlékirata 17 áldozatról tud).
Forrás: Csatáry 1968., Bethlen 1989, 190. o., Scinteia 1945 január 26., idézi Lipcsey 96.o., Vincze, Szilágyi 2011, Világosság, 1944. október 27., Erdély 1945. május 12., idézi Küm TÜK Románia

Vissza a tartalomjegyzékhez

Kendilóna, 1944. október 22.

A Kolozs megyei kisközség 72 éves református lelkipásztorát, az ismert egyházi szerző dr. Tompa Artúrt feleségével és két sógornőjével együtt a román gárdisták (köztük a falu volt csendőrparancsnoka) elfogták és a közeli erdőbe (a dobokai Csonkás nevű határrészre) hajtották, ahol megkínozták és meggyilkolták őket. Az eset más források szerint október 14-én történt. Van olyan feltételezés is, hogy a négy prominens értelmiségi halálát tévesen tulajdonítják a gárdistáknak. Egy szemtanú beszámolója szerint a valódi tettesek a helyi magyar Bács György és bandája voltak, a motiváció pedig az anyagi haszonszerzés volt.
Ugyanitt a gárdisták (?) kirabolták és meggyilkolták özvegy Nagy Imréné nyugalmazott református papnét.
Forrás: Bethlen 1989, 189. o., Andreea Andreescu–Lucian Nastasă–Andrea Varga (szerk.): Minorităţi etno-culturale. Mărturii documentare. Maghiarii din România. 1945–1955. Kolozsvár, 2002. 411. o., Nagy Mihály Zoltán–Vincze Gábor: Autonomisták és centristák. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Egyesület-Pro Print, 2006. 357. o. (Itt a halálozás dátumaként okt. 14-e szerepel.), Sas Péter: Bács Györgyről, az Óvári család feltételezett gyilkosáról. In Szabadság, 2004. október 30. 11. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Kispetri , 1944. október 24.

A szilágysági falucskából a román gárdisták (más adat szerint a Váralmásról érkezett román csendőrök) elhurcolták Szabó Géza református lelkészt és Kőpál Urfi János gazdát. Egy pincében összeverték, majd elhurcolták őket. A holttestüket hetek múlva (más adat szerint csak tavasszal) találta meg egy szántóvető a határban.
Forrás: Bethlen 1989, 190. o., Szilágyi 2011., Küm TÜK Románia 359-360. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Bethlen, 1944. október 25.

Kolcza Árpád bethleni és Palkó Gyula református lelkészek feleségeikkel együtt az állandó zaklatások és fenyegetések miatt öngyilkosságot követtek el. A közeli Dobokáról Papp Árpád lelkészt űzték el a román falubeliek fenyegetéssel és merényletekkel.
Forrás: Küm TÜK Románia 360. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyardezse, 1944. október 25.

A Szolnok-Doboka vármegyei faluban egy volt helyi vasgárdista az ide érkező Maniu-gárdistákkal együtt elfogta és lelőtte a magyar postamestert és egy hétgyermekes magyar útkaparót. A fegyveresek kifosztották a felsőtöki református lelkész házát is. A lelkészt sógorával, a volt nagyiklódi főjegyzővel együtt, a község határába kísérték, hogy agyonlőjék, de végül váltságdíj fejében szabadon bocsátották őket.
Forrás: Küm TÜK Románia, 360. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Váralmás, 1944. október 25.

A Kolozs (Fejér?) megyei községben a román közigazgatás és csendőrség helyi és széplaki illetőségű férfiakat tartóztatott le. Egy pincbe zárták és megverték őket, az ellátásukkal alig törődtek. Közülük egy vármalmási lakost október 25-én a csendőrök ismeretlen helyre kísértek. Feleségének a csendőrségen azt mondták, hogy férje Zilahon van. 1945. január 14-én azonban az erdőben játszadozó gyermekek megtalálták a férfi hevenyészve elföldelt holttestét. Az eset kivizsgálására bizottságot küldtek ki, de a nyilvánvaló külsérelmi nyomok ellenére nem állapítottak meg idegenkezűséget és nyomozás sem indult a tettesek ellen. Ezután a községi bíró az özvegyet kiutasította a faluból, aki még ingóságait sem vihette magával.
Forrás: Küm TÜK Románia, 360. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Ördöngősfüzes, 1944. október 23.

A Szolnok-Doboka vármegyei faluban egy román testvérpár több helyi magyart bántalmazott, közülük egy 71 éves öregembert saját portáján olyan súlyosan, hogy sérüléseibe három nap múlva belehalt. Novemberben folytatódtak a magyarok elleni erőszakos akciók.
Forrás: Küm TÜK Románia, 359-3643. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fejérd, 1944. október 23.

A román csendőrőrmester a községházára hívatta Kalló János falusi gazdát és ifj. Rácz Dezső 19 éves ifjút. Másnap, október 24-én reggel mindkettőjüket a község szélén meggyilkolva találták meg. (Lásd még: 1944. október 12.)
Forrás: Küm TÜK Románia, 359. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Bánffyhunyad, 1944. október 30.

Bánffyhunyadon és környékén 11 helyi magyar lakost gyilkoltak le a Maniu gárdisták. A tettesek, köztük a 18 éves Cozac Nicolae, ezután Dél-Erdélybe szöktek.
Forrás: Vincze, Világosság 1945. március 30., idézi Küm TÜK Románia, 362. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Csíkszereda, 1944. október 30.

Két alcsócsernátoni székely (egy másik jelentés szerint csángó) fiatalembert, akik haza akartak térni Csíkszeredából szülőfalujukba, útközben a Maniu gárda emberei feltartóztattak, majd az állami kertészet melletti vasúti töltés árkában agyonlőtték őket. Ezután kirabolták a holttesteket és egy magyar parasztemberrel eltemettették.
Forrás: Küm TÜK Románia, 362. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Kokos, 1944. november 9.

A román csendőrök négy helyi férfit öltek meg, állítólag azért, mert vonakodtak áttérni ortodox hitre. Sokakat a földvári táborba deportáltak, ahol többségük elpusztult.
Forrás: Kosztin: Chronicle of Cruelties, 80. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.