Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Információs társadalom 2.0 / A meggyőzés technikái és praktikái

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A marketingről és a propagandáról a XX. és XXI. században.

6. A meggyőzés technikái és praktikái

6.1. Tömegtársadalom

A meggyőzés a személyek közötti kommunikáció elválaszthatatlan része. Szókratész a meggyőzés tudományát a „lélek szakácsmesterségének” tartja, melynek megfelelő alkalmazása esetén bármiről, bármi, bárkivel elhitethető. A tömegtársadalom feltételei esetén a meggyőzés elsődleges közege megváltozik. Személyközi helyzetben a meggyőzés kommunikációs játszma, melynek eredményességéről a meggyőző fél hatékonyan meggyőződhet. A modern, egyközpontú tömegkommunikációs térben, az információs társadalom által adott, sokközpontú, hálózat alapú, ugyanakkor tömeges kommunikációs lehetőségek megjelenése előtt, a meggyőzés címzettje az „akárki” volt, aki a közönség tagjaként eldönthette, hogy elhiszi-e vagy sem, amit közölnek vele, miközben döntése mégsem volt szabad, mivel nem dönthette el, hogy milyen feltételek között találkozik a meggyőzőnek szánt döntéssel.

E paradox helyzet oka az volt, hogy az „akárki” tömegtermék, éppen úgy, mint a hitek, nézetek, és fogyasztási cikkek, melyeket választott, miközben önmagát modern Narcissus-ként, egyedi, titokzatos, mással nem felcserélhető individuumnak tartotta. A tömegtársadalom az én és „nemén” e paradoxonára épül, mely feledteti a modern egyénnel élete múlandóságát, lehetővé teszi számára az „Isten halála” folytán létrejött metafizikai vákuum kitöltését. Egyénenként a modern individuum tömegtermék, de a minden egyes egyénben felszabadított szabadság révén, együttesen a korábbi társadalmakhoz képest egy jóval rugalmasabb, dinamikusabb és növekedésre képesebb társadalom jön létre. Ennek a társadalomnak a tagjai már választanak, s választásaikat a sajátjuknak tudott érdekek és vágyak határozzák meg. A marketing a modern társadalom kommunikációs eszköze arra, hogy az egyének érdekei és vágyai a meggyőző közlő szempontjából vett „akárki” szempontjai alapján alakuljanak.

Az „akárki” létrejöttének előfeltétele a mezőgazdasági termelés visszaszorulása és az ipari termelés előtérbe kerülése a gazdaságban. Ezzel az átalakulással párhuzamos a városiasodás kiszakítja az embereket eredeti közösségeikből és individuummá teszi őket, de azon az áron, hogy személytelen, arctalan találkozások színterein kényszerüljenek élni. A modern élet közvetítések révén teremti meg az egymástól független egyének együttesét, melyet a piac, az osztály és a nemzeti kategória fog egységbe. Az együttlét szervezőformája a verseny, mely az együttműködés erőire építve maximális erőfeszítésre sarkallja az egyéneket, a szervezeteket és magukat a nemzetállamokat is. Ahol verseny van, ott vesztesek és nyertesek is vannak. A nemzetállam szintjén a nyertesek az elitbe kerülnek, a nemzetállamok versenyének eredményeként pedig létrejönnek a világ központjai és perifériái.

A világban általános tendencia, hogy a mezőgazdaságból átcsoportosult a munkaerő az iparba, s onnan a szolgáltatási szektorba. A tendencia mértéke jól mutatja, hogy a világban hol vannak a központok, s hol a perifériák.

Foglalkoztatottság a világban, régiónként, szektoronként 2000-2011 között (%)
mezőgazdaság ipar szolgáltatások
2000 2007 2010 2011 2000 2007 2010 2011 2000 2007 2010 2011
fejlett gazdaságok és az EU 5,5 3,9 3,7 3,8 27,3 25 22,4 22,1 67,3 71,1 73,8 74,1
Közép és Dél-Európa (nem EU) és a FÁK 25,8 19,8 20,6 19,1 24,7 25,6 24,4 26,3 49,6 54,6 55,1 53,8
Kelet-Ázsia 47,7 38,9 34,9 35,4 23,4 27,2 28,6 28,2 29 33,9 36,4 36,4
Délkelet-Ázsia és Óceánia 49,7 44,2 42,5 43,1 16,4 18,3 18,2 18,4 33,9 37,5 39,2 38,4
Dél-Ázsia 59,5 53,1 51,4 51 15,6 19,5 20,7 21 24,9 27,4 27,9 28
Latin-Amerika és a Karib szigetek 20,5 17,1 16,2 16 21,6 22,5 22,2 22 58 60,4 61,6 62
Közép-Kelet 22,4 19,1 16,9 16,7 24,4 25,8 25,7 25,7 53,2 55,1 57,4 57,6
Észak-Afrika 30,5 29,2 28,5 28,4 19,4 21 21,8 21,9 50,1 49,8 49,7 49,6
Fekete-Afrika 66,3 62,9 62 62 7,9 8,5 8,5 8,5 25,9 28,6 29,6 29,5
világ (összesen) 40,5 35,5 34 34,1 20,4 22,1 22,1 22,1 39,1 42,4 43,9 43,8

A táblázat utolsó sora egyértelműen bizonyítja, hogy a világ összes országát együttesen nézve, az ezredforduló óta folyamatosan csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, ezzel együtt pedig növekszik a szolgáltató szektorban dolgozók száma. A tendenciára bizonyos mértékben hatást gyakorolt a 2008-as pénzügyi, majd az abból kibontakozó gazdasági világválság, melynek következtében 2010 és 2011 között a mezőgazdaságban foglalkoztatottak és az szolgáltató szektorban foglalkoztatottak aránya voltaképpen nem mutat számottevő változást. 2000 és 2011 között összességében csökkent azoknak a száma, akik a mezőgazdaságból élnek, s nőtt azoké, akik a szolgáltató szektorból. Az iparban foglalkoztatottak köre pedig azt az átmeneti zónát jelenti, mely elsődleges tartaléka a szolgáltató szektornak.

Érdemes azonban a világ különböző régióinak foglalkoztatottsági szerkezetére is egy pillantást vetni. A világ legfejlettebb gazdaságaiban közel háromszor akkora a szolgáltató szektorban foglalkoztatottak aránya, mint a legfejletlenebb régiókban. Fekete-Afrikában mintegy tizenhatszor annyian élnek közvetlenül a mezőgazdaságból, mint a legfejlettebb gazdaságokban. A legfejlettebb gazdaságokra jellemző, hogy a mezőgazdaságban és az iparban foglalkoztatottak száma csökkent, míg a szolgáltató szektorban foglalkoztatottak száma nőtt 2000 és 2011 között. A két legelmaradottabb térség Észak- és Fekete-Afrika, ahol az ezredforduló óta a foglalkoztatottakon belül 1-2 százalékkal ugyan csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, de a csökkenés nem növelte számottevően a szolgáltató szektorban foglalkoztatottak arányát (Fekete-Afrika ez utóbbi mutató szerint is a leghátrányosabb foglalkoztatási helyzetet mutatja). Éppen azokról az országokról, régiókról van szó, melyek az Economist Intelligens Unit e-readiness indexét bemutató 5. táblázatból hiányoznak vagy a rangsor vége felé találhatók. A globális digitális egyenlőtlenségek együtt járnak a globális gazdasági, foglalkoztatottsági egyenlőtlenségekkel. A világ foglalkoztatottsági adatai alapján egyáltalán nem tűnik úgy, hogy Porto Alegre szelleme győzedelmeskedne Davos szellemén (Wallerstein-Miszlivetz 2010: 866).

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.