Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Információs társadalom 2.0 / Anonimitás: a virtuális Én

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Hogyan szolgáltat táptalajt a deviáns viselkedések elburjánzására a kibertér

8. Anonimitás: a virtuális Én

8.1. Az én paradoxona

Akár a fizika, akár a metafizika világából nézzük, sehonnan sem nyílik jobb kilátás a kinti és a benti végtelenre, mint az én-ből. Mintha Anaximandrosz végtelen, határtalan, megszámlálhatatlan Απειρον-ja (Heidegger 2006) egy-egy ponton megállapodna, véget, határt, számot kapna, hiszen nincs egészséges, felnőtt ember, aki ne lenne képes egyes szám első személyben megszólalni, ne hihetné, hogy ő, s csakis ő van az egész világon.

Ady ezt a következőképpen mondja:

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

De már Ady „én”-je is úgy érzi, hogy kevés, ha csak önmaga van a világban, s keresi párját, akit szerethetne, aki szerethetné.

Az „én” a végtelen egyedi, önmagába zárt végpontja, mely ugyanakkor nyitott is, hiszen nem élhet egyedül, magányban, elhagyottan, társak nélkül. A végtelen az „én” önmagáról való tudásának lényegi eleme, melyből az „én” spontaneitása, szabadsága, képzeletének szárnyalása táplálkozik. Ám az „én” nincs egyedül (Mead 1973). Ha akarja, ha nem, beleütközik a „másikba”, akinek hasonló a helye a végtelenségben, s hasonló mértékben kínozza a bizonytalanság, melyet csak a másikkal való kapcsolat redukálhat.

Az erős és a gyenge kapcsolatokról a következő fejezetben lesz szó, itt elég, ha annyit mondunk, hogy a kapcsolatok az én-érzés kialakulásában és fennmaradásában is kulcs szerepet töltenek be. Az „én” tükre a „másik”, aki nélkül az „én”-t elnyelné az Απειρον.

Az aktuálisan érző, szemlélődő, cselekvő „én” megértéséhez azonban több kell annál, hogy megértsük a Másik tükör szerepét az „én” érzés és tudat fennmaradásában. Az „én” ugyanis az időből jön, amit a születés ténye indít el.

Az „én” kialakulása már az „én” névmás használata előtt megkezdődik. A pszichoanalitikus elmélet szerint a nyelv előtti periódus sorsdöntő, hiszen ami ekkor történik, az szavak hiányában kimarad a tudatosság köréből, s tudattalan marad. A tudattalanba kerülnek a ki nem élt vágyak, a feldolgozatlan fenyegetések, szorongások, traumák, a szülőkkel és a testvérekkel kialakult konfliktusok. Az „én” időben elsőként kialakult tudattalan és később kialakult tudatos erőközpontjai egymástól elválaszthatatlan feszült egységet képeznek, melyet már Platón is leírt híres fogathasonlatában:

„Hasonlítsuk a lelket szárnyas fogat és kocsisa együttes képességéhez! Az istenek lovai és hajtóik maguk is derekak és derék szülőktől valók; a többieknél viszont keveredés van. Először is a mi vezetőnk kettős fogatot hajt, és lovai közül az egyik szép és derék, és ilyen fajtából való; a másik éppen ellenkező fajtából és ellenkező jellemű: nehéz hát és bajos itt nálunk a gyeplő kezelése” (Platón, Phaidrosz 246AB).

A „szép és derekas” ló az „én” tudatos, nyelv által működtetett, racionális erőközpontjának megfelelője, míg a vele ellentétes természetű ló, mely rút és rúgkapál, az én nyelv előtti, irracionális erőközpontja. A két ló hajtója, a kocsis az aktuális döntéseket hozó, választó, spontán „én”. A kérdés az, hogy mi történik a szárnyas fogattal és kocsisával az információs szupersztrádán?

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.