Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Társadalmi és etnikai konfliktusok a 19-20. században – Konfliktustérképek (Integrált Térinformatikai Rendszer) / A térképen elérhető adatpontok leírásai

A térképen elérhető adatpontok leírásai

A következőkben az ITR rendszerben a térképeken elérhető adatpontokra vonatkozó információkat gyűjtöttük össze kategóriák szerint.

Az 1941-es délvidéki bevonulás során szerbek és zsidók ellen elkövetett magyar atrocitások

Adorján, 1941. április 13.

A falu mellett elvonuló magyar katonák elfogtak két szerb telepest és egy zsidó orvost, akiket egy helybéli magyar meg akart menteni, sikertelenül. A foglyokat átadták három helyi nemzetőrnek, akik a helyszínen agyonlőtték őket. Egyikük állítólag az egyik tetem nemi szervét levágta. Eljárás indult ellenük és két tettes a börtönben öngyilkosságot követett el. Társukat 1944-ben szerbek ölték meg. A színmagyar településen 1941-42-ben további atrocitások nem történtek.
Forrás: Forró 2004, 139-142. o., http://www.huncor.com/delvidek4445/tisza.htm

Bácsszőreg, 1941. április 13.

A helységben történt atrocitások előzménye az volt, hogy a jugoszláv utóvéd (13. és 14. erődezred) kötelékébe tartozó páncélelhárító üteg tüzet nyitott a falu felé gördülő magyar katonai járművekre. Két páncélost kilőttek, hat honvéd elesett. A magyar gépesített egységek válaszul gyújtógránátokkal árasztották el a falut. Az automata fegyverekből tüzelő ellenállók közül néhány embert elfogtak és a helyszínen kivégeztek. A honvédek az út mellett gyülekező, békés szándékukat demonstráló (más adat szerint a magyar nemzetőrök által oda terelt) civilekre is tüzet nyitottak. A lövöldözések során összesen 111 helybéli, jórészt ártatlan polgári lakos halt meg. A magyar parancsnokság ezt követően 250 szerb túszt ejtett. A további megtorlásokat azonban a helyi magyar elit több tagja megakadályozta azzal, hogy kezességet vállaltak szerb polgártársaikért. Szerb adatok szerint az atrocitásnak 350 áldozata volt, köztük nők és gyerekek. Egy háború utáni felmérés 101 áldozatot tudott azonosítani, ezért feltehető, hogy az alacsonyabb becslés közelebb áll az igazsághoz. Az életben maradt szerb telepeseket a magyar hatóságok kitelepítették. (Lásd még: Temerin.)
Forrás: Ádám et al. 2001, 21-23. o., Sajti 2004, 170-171. o., Molnár 2005, 108-109. o., Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 22.o.

Csantavér, 1941 áprilisa

1941 áprilisában a bevonuló magyar hadsereget a nagyközség túlnyomórészt magyar lakossága örömmel fogadta és bőkezűen megvendégelte. A leittasodott katonák egy vendéglőben tisztázatlan okból összekülönböztek a helybeliekkel és lövöldözni kezdtek. A konfliktus a falu utcáin öldökléssé fajult, amelynek során állítólag először magyarokat, majd tömegesen szerbeket gyilkoltak le a honvédek. Szerb források szerint 14 helyi magyar és mintegy száz szerb lakost öltek meg, sokakat megsebesítettek, vagy letartóztattak.
Forrás: Jovan Pejin, Srbi i Mađari : velikomađarski san genocid i 'genocid'. Kikinda, 1996., 26. o.

Cservenka, 1941 áprilisa

A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentése szerint a magyar erők a községben 11 szerb lakost végeztek ki az 1941-es bevonuláskor. A közeli Szivácról is hoztak ide négy szerb túszt, akiket kivégeztek. A felheccelt tömeg az üzem udvarán felakasztotta a cukorgyár zsidó igazgatóját, egy másik zsidót agyonlőttek. Az 1942-es razzia idején atrocitások itt nem történtek, viszont 1944 őszén az SS a szerbiai Borból visszavonuló munkaszolgálatosok közül több százat tömegsírokba lőtt.
Forrás: Mészáros 1995, 173. o., Végső 2007.

Csurog, 1941. április 13.

A honvédség 1941. április 13-án vonult be a faluba. A magyar lakosok üdvözölték a katonákat, a szerb lakosság többségében békésen viselkedett. Rövidesen lövöldözés kezdődött, amelyet magyar források szerint a szerb ellenállók kezdeményeztek. Egyes visszaemlékezések szerint a pravoszláv pap lányunokája egy virágcsokorba rejtett pisztollyal lelőtte az egyik katonát, ezért a helyszínen kivégezték.1 Megkezdődtek a házkutatások, melyek során mintegy 70 helyi szerbet letartóztattak. Volt, akit már otthonában megöltek. Az 1941-ben kivégzettek teljes száma magyar adatok szerint 3, illetve 11 fő volt, a szerb források 40 áldozatról szólnak.2 A meggyilkoltak között volt Vasilije Stojadinović ortodox pap is.

Dunagárdony, 1941. április 23.

1941. április 23-án ötven szerb családot kitelepítettek a faluból Péterváradra, de gyilkosságokra nem került sor.

Hajdújárás, 1941 áprilisa

A magyar határ mentén fekvő magyar többségű faluban a honvédség az 1941 áprilisi bevonulás után 21 szerb lakost végzett ki.
Forrás: Vojvodina u narodnooslobodilačkom ratu i socialističkoj revoluciji 1941-45, 47.o.

Kúla, 1941 áprilisa

1941 áprilisában a magyar bevonulás éjjelén lövöldözések törtek ki a faluban. Ezután a magyar hadsereg a magyar és német polgárokból alakult nemzetőrséggel együttműködve számos helyi szerbet letartóztatott. A három napig át tartó házkutatások során 49 embert kivégeztek, otthonaikat kifosztották.
A község területén letelepített szerb kolóniák lakóit 1941. május 8-án kitelepítették a Szerémségbe. Egyeseket a bácstopolyai, sárvári vagy budapesti internáló táborokba vittek. A kiűzöttek közül sokakat súlyosan bántalmaztak.
Forrás: Mészáros 1995, 168.o., Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 18. és 39. o.

Magyarkanizsa, 1941 áprilisa

A honvédség 1941. április 12-én szállta meg a nagyrészt magyarok lakta kisvárost. A katonák és helyi polgárőrök számos szerb lakost letartóztattak, többeket bántalmaztak, mintegy húsz szerb és zsidó lakost megöltek. A szomszédos Velebit telep lakói közül 300 embert internáltak. A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság adatai szerint az áldozatok száma 112 fő volt, de ezt a helyi visszaemlékezések nem támasztják alá.
Forrás: Mészáros 1995, 65. o., Forró 2004., Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 17. o.

Mohol, 1941. április 12.

A magyar honvédség bevonulása után (1941. április 12.) a községben szerb lakosokat végzett ki. A görögkeleti templom falán lévő emléktáblára 11 nevet róttak, de Baranyi István helytörténeti kutató levéltári források alapján számukat 21 főre teszi.
Forrás: Aki a holttá nyilvánítottak után kutat. In Magyar Szó, 2012. március 25.

Mozsor, 1941 tavasza

1941. május 20-án a magyar hatóságok több helyi lakost letartóztattak, és Titelre vitték, ahol fogva tartották és kínozták őket. 1941. június 14-én számos szerb családot, összesen 500 embert kitelepítettek a faluból. Először Dunagárdonyba vitték a mozsoriakat. ahol a magyar hadsereg tagjai kifosztották, majd Belgrád felé terelték őket.

Nagyfény, 1941. április 11.

A Szabadka melletti faluban a bevonuló magyar csapatok 1941. április 11-én ártatlan civileket öltek meg, állítólag egy véletlenül elsült puska miatt. Kivégezték a sportpályán gyakorlatozó öt fiút, köztük két magyart, valamint egy szerb család tagjait. A szerb telepesek közel felét Horváth László alezredes parancsára a falu szélére terelték, de a kivégzést Kiss Antal kereskedő, a polgárőrség parancsnoka személyes fellépésével megakadályozta.
Forrás: Mészáros 1995, 60. o.

Óbecse, 1941 áprilisa

Az 1941. áprilisi magyar bevonuáskor számos helyi és környékbeli zsidó és szerb lakost letartóztattak és a Central Szállóban majd később a volt járásbíróság épületében létesített börtönbe hurcolták őket. Oley Vilmos alezredes, a város katonai parancsnoka helyi magyar polgárok közreműködésével ítélkezett a letartóztatottak ügyében. Többségüket szabadon bocsátották, néhány embert pedig a bácstopolyai internáló táborba küldtek. A község területén élő délszláv telepeseket kitelepítették a Szerémségbe 1941. április-májusában. A hátrahagyott vagyont a magyar hatóságok elárverezték. Gyilkosságokra ekkor magyar adatok szerint nem került sor, a szerb szakirodalom viszont 56 telepesről ír, akik a kiűzetés során vesztették életüket.

Pacsér, 1941. április 11.

A magyar honvédség 1944. április 11-én vonult be a községbe. A szórványos partizán ellenállás megtorlásaképpen a honvédek és a nemzetőrök a magyar jelentések szerint 16 ellenállót lőttek le. A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság adatai szerint ekkor minden szláv lakost kihajtottak a faluszéli rétre és ott legéppuskázták őket. 82-en haltak meg, nagyon sokan súlyosan megsebesültek. Az áldozatok házait kifosztották.
Forrás: Mészáros 1995, 56. o., Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 18. o.

Pélmonostor, 1941 áprilisa

A baranyai háromszögben fekvő faluban a bevonuláskor lövöldözés tört ki, és a magyar katonák lelőtték a helyi ortodox pópát, Petrovicsot.

Sajkásszentiván, 1941. április 25.

1941. április 25-én az új magyar hatóságok 121 szerb telepest kiűztek a faluból és Szerbiába deportálták őket.

Szabadka, 1941. április 12.

A magyar hadsereg 1941. április 12-én vonult be a városba. A magyar többség már bevonulás előtt nemzetőrséget szervezett, de a katonaság megjelenéséig nem történtek atrocitások. A városháza környékén tisztázatlan körülmények között lövöldözés kezdődött. Válaszul a magyar katonák tüzet nyitottak, kézifegyverekből majd ágyúkból is. A nemzetőröktől kapott információk alapján a katonák és csendőrök végigjárták a szerbek és a zsidók házait. Sokakat a helyszínen, a lakásokban vagy az utcákon kivégeztek. Másokat a városházára vagy a kaszárnyába vittek, ahol szintén történtek kivégzések. Több helyen a holttesteket elrettentésül napokig a nyílt utcán hagyták.4 Számos házat kifosztottak. Szerb források szerint az 1941. áprilisi magyar bevonulásnak 250 helyi áldozata volt. Ezt a számot a magyar helytörténészek helyi tanúvallomások és visszaemlékezések alapján túlzásnak tartják. Egy 1945-ös jugoszláv felmérés 150 áldozatot azonosított név szerint.
1941 őszén a magyar karhatalom számos helyi ellenállót és kommunistát letartóztatott, tíz helyi zsidót felakasztottak.
Forrás: Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946 10-13 o., Jovan Pejin, Srbi i Mađari: velikomađarski san genocid i 'genocid'. Kikinda, 1996., 26-27. o.

Szenttamás, 1941. április 13-14.

A honvédség 1941. április 13-án szállta meg a jórészt szerbek lakta községet. Előzőleg a helyi magyarokból nemzetőrség alakult, akik tárgyalni igyekeztek a katonasággal a békés átmenet érdekében. Ennek ellenére a bevonulás után itt is lövöldözések törtek ki. Magyar szemtanúk szerint csetnikek lőttek a háztetőkről a honvédekre, míg szerb források szerint az utóbbiak provokálták a lövöldözést. A tényleges ellenállás mértéke nem tisztázott. Megtorlásul százával tartóztatták le a szerb lakosokat és megkezdődtek a kivégzések.
A községháza udvarán rögtönítélő bíróság alakult, ahol a szerb lakosok közül sokakat halálra ítéltek és a helyszínen kivégeztek. Másokat brutálisan megkínoztak. A kivégzések éjjel is folytatódtak. Részeg katonák, csendőrök és nemzetőrök több áldozatot botokkal és puskatussal agyonvertek. Holttesteiket megcsonkították és tömegsírba temették, amely a pravoszláv temető területén feküdt. A szerbek házait kifosztották. Magyar jelentések szerint az 1941. áprilisi bevonulás után 44, szerb feldolgozások szerint összesen 117 helybéli szerb polgár vesztette életét. A háború után készült felmérés során közülük 92 személyt azonosítottak név szerint.

Temerin, 1941. április 13-25.

A honvédség bevonulását megelőzően tűzharc tört ki a faluban egy jugoszláv vöröskeresztes katonai gépkocsi utasai és helyi magyar nemzetőrök között. A Csillag kocsmánál felállított ellenőrzőpontnál előbbiek állítólag gránátot akartak dobni a civil fegyveresekre, akik sortüzet adtak a kocsira. Két jugoszláv katonatiszt meghalt, egy ápolónő megsebesült. Másnap hajnalban bevonultak a településre a magyar csapatok. Április 21-én a katonai közigazgatás rendelete nyomán kitelepítették a szomszédos szőregi és Staro Đurđevo-i szerb telepek lakóit, összesen 870 embert. Az 1923 óta használt pravoszláv temetőt feldúlták, majd felszántották. A telepes falvak létesítményeit és a pravoszláv parókiát kifosztották.
Ezután sor került a helyi zsidókra is. 1940-ben még 63 zsidó élt a faluban. 1941. április 25-én 17 családot (más adat szerint 14 családot, összesen 37 fővel) internált a csendőrparancsnokság. Ez az intézkedés még az önkényesen kiadott katonai intézkedés szerint is törvénytelen volt, hiszen a helyi közösség szinte kivétel nélkül a 19. században letelepült "őslakosokból" állt. A németek megszállta területre tették át őket, többségében Mačvában húzódtak meg, ahonnan sokan 1941 őszén az üldöztetések elől visszaszöktek Magyarországra. Az 1941-es népszámlálás 43 zsidót talált itt, akik szinte valamennyien áldozatul estek a 1942 januárjában végrehajtott "partizánvadász" razziának.

Titel, 1941 áprilisa

A faluban sok szerbet és zsidót 1941 áprilisában a magyar hatóságok letartóztattak. Körülbelül ezer szerb lakost kitelepítettek. Az 1940-ben még 80 főt számláló zsidó közösségből 1941-es magyar összeírásig csak 13-an maradtak, a többieket internálták vagy elűzték. A falu zsidó temetőjét felszámolták, a szerb temető síremlékei közül is sokat összetörtek.

Topolya, 1941. április 12.

A magyar hadsereg 1941. április 12-én vonult be a községbe Szabadka felől. Már aznap megkezdődött a tömeges letartóztatás a helyi magyar nemzetőrök segítségével. A megszállás másnapján a hadsereg összegyűjtötte a korábban bevándorolt szerb telepeseket. A környékbeli (nem tisztázott mértékű) fegyveres ellenállás miatt a katonák géppuskákkal és ágyúkkal lőtték a délszláv lakosok házait. A telepek lakói közül szerb adatok szerint 129, magyar adatok szerint 70 ember esett áldozatul, köztük nők és gyerekek is.5 Öt zsidó lakost is megöltek. Százakat letartóztattak, a házakat kifosztották. Mindhárom szerb telepes kolóniát (Radivojević, Hadžićevo, Bački Sololac) felszámolták a magyar hatóságok 1941. május-június folyamán. Lakóikat volt jugoszláv területen létesített ideiglenes (Zombor, Apatin, Szabadka) vagy magyarországi internálótáborokba (Baja, Barcs, Nagykanizsa, Sárvár) küldték. A nélkülözések miatt sokan odavesztek. Házaikba erdélyi magyar telepeseket költöztettek. Májusban Topolyáról a magyar hatóságok "nemzeti szempontból kifogás alá eső viselkedésük kivizsgálása céljából" 110 zsidót is internáltak.6
1941. május 19. és 1944. október 6 között a községben internálótábor működött (a 101-es sz. Mozgó, Gyűjtő és Elosztó Tábor), ahol összesen hatezer ember raboskodott, köztük szerbek, zsidók, cigányok és baloldali érzelműek.
Forrás: Mészáros 1995, 174-175. o., Végső 2007, Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 18. és 40.o., Golubović, 1992, 147.o.

Újvidék, 1941. április 13.

A jugoszláv közigazgatás kivonulása után rövid ideig a német Kulturbund, majd a magyar nemzetőrség ellenőrizte a várost. A magyar honvédség április 13-án délután vonult be. A helyi magyar lakosság örömmel fogadta őket. Éjféltájban szórványos összecsapások kezdődtek a katonák és a szerb ellenállók között. A magyar jelentések felnagyították az ellenállás nagyságát, míg szerb források szerint a lövöldözéseket a magyarok provokálták, hogy indokolhassák a leszámolásokat. A fegyvereseket nem sikerült megtalálni, ehelyett a honvédek és nemzetőrök vaktában lövöldöztek a szerb és zsidó házakra vagy a levegőbe. Ezután a katonák a nemzetőrség közreműködésével, helyiek feljelentései alapján megkezdték a házkutatásokat. A túszul ejtett szerbek és zsidók egy részét az utcán megölték, másokat a kaszárnyába vittek, és mint gyanús és veszélyes elemeket rögtönítélő bíróság elé állítottak. Megint másokat a városházán zártak be, volt, akiket a Sloboda (Szabadság) szállóban, vagy a bíróság börtönében. Itt a magyar tisztek kiválogatták az áldozatok egy részét és csoportokban a Duna-partra terelték, ahol belelőtték őket a folyóba. Szerb történészek szerint ekkor mintegy ötszáz embert végeztek ki.7 Magyar kutatók szerint a tényleges szám ennek csak töredéke lehet.8
Április 13-án a Salajka és Podbara nevű újvidéki szerb kolóniát támadta meg a magyar hadsereg. Átkutatták a házakat, és sokakat megöltek. Jelka Brzak, egy szerb sírásó lánya visszaemlékezéseire alapozott (bizonyára erősen túlzó) becslések szerint 720 szerb lakost mészároltak le, holttesteiket az az Almaško temetőben ásták el.9
Az újvidéki katonai parancsnokság április 25-én önhatalmúlag a felsőbb hatóságokkal nem egyeztetett, törvénytelen rendeletet adott ki, amelynek értelmében az 1918. október 31-e előtt magyar területen községi illetőséggel nem bíró (vagy azt igazolni nem tudó) délszláv, zsidó és cigány lakosoknak három napon belül el kellett hagyniuk az országot. A felettes hatóságok a rendeletet visszavonták, de a kiutasítottak sorsán ez nem változtatott.10
Bajor Ferenc tábornok, városparancsnok öt millió pengős "hadisarcot" tehát fejenként ezer pengőnél nagyobb összeget fizettetett az újvidéki zsidó közösség tagjaival az elmúlt két évtizedben felgyülemlett "adóhátralék" címén. 11

Verbász, 1941 áprilisa

Egyes visszaemlékezések szerint az 1941. áprilisi magyar bevonuláskor a jórészt szerbek lakta faluban helyi civilek rálőttek a magyar katonákra, ezért az egyik tettest családostul kivégezték.
Forrás: Matuska 1991, 255-261.

Zenta, 1941. április 13

A honvédség 1941. április 13-án szállta meg a várost. Ezután lövöldözés kezdődött, a szórványos ellenállásra válaszul a honvédség tűz alá vette a szerbek házait. Ezután a nemzetőrséggel együttműködve megkezdték a letartóztatásokat. Több száz szerbet elfogtak, sokakat megvertek és megkínoztak. Számos embert a Tisza-parta vittek és belelőtték őket a folyóba. A horgosi és más környező szerb telepek lakóit elűzték, eközben többeket súlyosan bántalmaztak. 16 férfit agyonlőttek.12 A többieket a zentai, majd a sárvári internáló táborba hurcolták. A zentai kolónia lakóit Begecsre (Begeč) deportálták, ahol három csoportra osztották őket. Egy részüket Szerbiába űzték át, a másik részüket Újvidékre a repülőtérre vitték kényzsermunkára, a többieket különböző internálótáborokba terelték (Szabadka – Palicsi út, Topolya, Bácska Palánka).
Ezekben a napokban szerb források alapján összesen 53 (67) helyi lakost öltek meg. Egy feldolgozás 484 áldozatot említ, ez minden bizonnyal túlzó adat. 13
Itt élt a Délvidék egyik legnagyobb zsidó közössége, amely a magyar megszállás idején több mint 1500 főt számlált. A bevonuláskor történt atrocitások során egy zsidót megöltek. 1941. április 18-án valamennyi zsidó lakost igazoltatták, közülük 150-200 főt Óbecsére vittek. Kihallgatásuk után a bánsági születésűeket áttették a németek által megszállt területre. A megmaradt közösséget is sorozatos hatósági zaklatások és megaláztatások érték. 1941. április 22-én a hitközség nagy összegű "adományt" fizetett a városparancsnokság részére. Április 30-án egy feljelentés nyomán a rendőrség a zsinagóga udvarán megverte a hitközség elnökét, majd letartóztatták. A zsidó férfiakat arra kényszerítették, hogy seperjék fel a városháza előtti teret és árnyékszékeket tisztítsanak. Az összegyűlt csőcselék szidalmazta és bántalmazta őket. 1941 novemberében felszámolták a helyi kommunista sejtet. Öt zsidót és egy magyart kivégeztek a laktanyában. Napirenden volt a zsidók, különösen a jellegzetes viseletű ortodoxok gúnyolása, bántalmazása.
Forrás: Pejin 2003, 232-241. o., Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 41-45. o., Jovan Pejin, Srbi i Mađari : velikomađarski san genocid i 'genocid'. Kikinda, 1996., 30. o.

Zombor, 1941. április 14-15.

1941. április 14-én a városba két nappal korábban bevonult honvédekre egy kis létszámú csetnik fegyveres csapat tüzet nyitott. A tényleges veszély nem volt jelentős, de a pánikszerűen lövöldöző csapatok miatt óriási káosz alakult ki, a magyar katonák gyakran saját bajtársaikra tüzeltek. A támadók pontos kilétére nem derült fény. Szerbek visszaemlékezése szerint az akció téves információn alapult, amely szerint az egyik utcában a csetnikek a katonákra lőttek. A felelős parancsnokokat később felelősségre vonták és leváltották. Másnap megkezdődött a "gyanús elemek" összefogdosása. A szerb és zsidó lakosok házait a legbrutálisabb módon kutatták át, amelynek során sokakat megöltek. Több száz civilt tartóztattak le. Az elfogott emberek egy részét a városháza és a bíróság épülete előtt legéppuskázták. Az elfogottak házait kifosztották.
A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság adatai szerint összesen 67 embert végeztek ki, köztük gyerekeket és nőket is. Közülük egy háború utáni összesítés 44 embert azonosított név szerint. Elrettentésül a holttesteket helyenként otthagyták az utcákon. Jovan Pejin szerb szerző 300 áldozatról tud. Szendrey Ágoston tábornok, a város katonai parancsnoka ötmillió pengős sarcot vetett ki a helyi zsidókra, amiért lojálisak voltak a jugoszláv államhoz.
Forrás: Sajti 2004, 179. o., Sajti 1987, 258. o., Mészáros 1995, 187-188. o. Saopštenja o zločinima okupatora i njihovih pomagaća u Vojvodini 1941-1944., Novi Sad, 1946, 14-15.o., Jovan Pejin, Srbi i Mađari : velikomađarski san genocid i 'genocid'. Kikinda, 1996., 28-30. o.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.