Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Kríziskommunikáció / Krízis megelőzés, társadalmi konfliktusok modellezése, korai riasztó rendszerek, monitorozás

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Korai riasztó modellek, előrejelző megoldások kialakítása.

A társadalmi krízisek megelőzése

A krízis hatalmas pusztító potenciállal rendelkező, megrázó társadalmi tapasztalat. A konfliktusok válsággá fajulása szerves velejárója az igazságtalanságok és szélsőséges egyenlőtlenségek ellen harcoló, hatalomnélküli, peremre szorított társadalmi csoportok életért folytatott harcának.

A társadalmi krízis megelőzhető. A természeti katasztrófák sorszerűek, bár az emberi tevékenység eredményeként ma már a természeti katasztrófák létrejötte egy esetében is gyaníthatók a társadalmi okok. A társadalmi krízisek azonban nem sorsszerűek. A válság közeledését számos előjel mutatja. Paradox módon ezeket a jeleket éppen azok nem képesek dekódolni, akik életét a jelzések által megidézett krízis befolyásolja. A szakértők azonban képesek a jelek megfejtésére.

Szociológusok és közpolitikai döntéshozók létrehoztak egy “Korai Riasztó Rendszer” nevű eszközt, mely alkalmas arra, hogy jelezze a társadalmi krízis bekövetkezését. A “Korai Riasztó Rendszer” társadalmi Richter-skálaként mérni képes azokat a társadalmi és társadalomlélektani rendellenességeket, amelyek társadalmi válságok, nyugtalanságok, lázongások, polgárháborúk bekövetkezését jelzik.

Paradigmaváltás a társadalomkutatásban

A szociológiai kutatás eredményeit gyakran bírálják azért, hogy mire az eredmények megszületnek, addigra már késő van, mert megváltozott a helyzet, melyre az adatok vonatkoztak. A bírálat szerint a szociológiai eredmények csak múltbeli események értelmezésére és magyarázatára alkalmasak, s nem adnak lehetősége jövőbeli események előrejelzésére. A szociológiai kutatások hagyományosan csak arra alkalmasak, hogy választ adjanak a “hogyan” kérdésre. Ezeknek a kutatásoknak nem céljuk, hogy előrejelzésre alkalmas modellek építését tegyék lehetővé. A leírás paradigmáját követő társadalomkutatók hipotéziseket fogalmaznak meg, adatokat gyűjtenek, és a kutatás végén megelégednek azzal, hogy a kezdeti hipotéziseket el tudják-e vetni, vagy be tudják azokat bizonyítani. Ezeknek a kutatásoknak nem célja a talált összefüggések oksági logikájának feltárása (Csepeli, Prazsák, 2004).

A magyarázó modellek viszont a “Miért” kérdésre keresik a választ. Ha megtaláltuk egy jelenség magyarázatát, akkor képesek vagyunk a jelenség előfordulásának előrejelzésére is. Ha rendelkezésünkre állnak a krízisek bekövetkezésének magyarázó modelljei, akkor megkísérelhetjük a krízisek jelzését. Minden előrejelzés a lehetetlen és a szükségszerű közötti térben mozog. A szükségszerűt nem kell, a lehetetlent meg nem lehet előre jelezni. (Taagpera, R. 2008)

A krízis akkor várható egy adott helyen és egy időben, ha a destruktív folyamatok tartósan előtérbe kerülnek a konstruktív társadalmi folyamatokkal szembe. A társadalmi krízis során emberek nagy tömegei egyszerre veszítik el a lehetőséget arra, hogy kontrollálják életüket. Sok ok vezetet krízishez. Az okok sorában említhetjük az etnikai konfliktusokat. a gazdasági válságot, a tömeges elszegényedést, a társadalom egészét átható reménytelenség, a pánikhelyzetet és a polgárháborús állapotokat. A pszichológia nyelvén szólva azt mondhatjuk, hogy a krízis akkor van, ha nagyszámú ember frusztrált, ami tömeges agresszióhoz vezet. A társadalmi krízis bekövetkezésekor a rendet a káosz váltja fel.

A kép (nagyobb változata) külön ablakban is megtekinthető.Krízis tör ki Görögországban, miután a nagyobb gyógyszergyártó cégek megszűntetik a beszállítást a kórházak adóssága miattgreekcrisis_full.jpgKrízis tör ki Görögországban, miután a nagyobb gyógyszergyártó cégek megszűntetik a beszállítást a kórházak adóssága miatt

Adatgyűjtés

A krízis bekövetkezésnek előrejelzéséhez adatok kellenek. A korai riasztó rendszerek működése csak akkor lehetséges, ha az előrejelzéshez sokféle adatot használnak fel. Elsődlegesen ott vannak a statisztikai adatok gyűjtésével foglalkozó intézmények adatai, melyek széles körben leképezik az adott gazdaság-társadalmi struktúráját. A szolgáltatási ágazatban működő üzleti vállalkozások körében nagy tömegben képződnek valós idejű valós adatok, melyek forrása az infokommunikációs szektor, a közúti forgalom, a közművek, a bevásárlóközpontok.

A krízis előrejelzésére alkalmas modellek kialakítása során a régebben és újabban végzett szociológiai felmérések által gyűjtött adatok szintén felhasználhatók. A terepvizsgálatokból és kísérletekből származó adatok szintén alkalmasak arra, hogy beépítsük azokat a modellbe.

A társadalmi krízisek megelőzése tehát azt jelenti, hogy létre kell hozni egy korai riasztó rendszert. Először is meg kell határozni a helyet, ahol erőszakos etnikai konfliktus, társadalmi nyugtalanság, tömeges elégedetlenség várható. A korai riasztó rendszer által megfigyelt terület meghatározása során az empirikus adatokból kell kiindulni. A terület meghatározása a következő változók figyelembevétele ajánlatos: a munkanélküliség, a társadalmi entrópiának ellenálló csoportok abszolút és relatíve nagysága, a bűnözés, rossz egészségi állapot, iskolai kimaradás, az egyszülős háztartások aránya, az infrastruktúra elmaradottsága

A riasztó rendszer hatékony működése a társadalmi krízis előrejelzésének előfeltétele. A riasztó rendszer működése megköveteli, hogy a válsággal kapcsolatos adatok gyűjtésére folyamatosan sor kerüljön, és legyen egy adattárház, mely lehetővé teszi az adatok gyors kiértékelését. Ha a riasztó rendszer azt mutatja, hogy a válság közeli bekövetkezése valószínű, akkor gondoskodni kell arról, hogy s megfelelő közpolitikai-adminisztatív kormányzati döntések megszülessenek.

A káoszelméletből tudjuk, hogy önmagukban kis jelentőségű események nagy jelentőségű események kiváltói lehetnek. A korai riasztó rendszerek kiépítői emiatt arra törekednek, hogy a lehetséges események igen széles körét átfogó jelzéseket használjanak. A nagyszámú megfigyelés lehetővé teszi az egyébként rejtve maradó hatások felszínre hozását és a krízisekhez vezető tényezők mintáinak azonosítását.

Azokat a változókat kell folyamatosan figyelni, amelyek alapján a területet kiválasztottuk. A változókat kategorizálni szokásos. A szociológiai kategóriába a társadalmi egyenlőtlenségekre vonatkozó változók kerülnek. A demográfiai kategóriában szerepelnek a népesség életkori, nemi, életkori összetételére vonatkozó változók. A gazdaság kategóriájában szerepelnek a munkanélküliségi ráta, a szürke, a fekete és a legális gazdasági aktivitás változói. Nagyon fontos az elidegenedés kategóriája, melyben az alkoholizmus, a kábítószer-használat, a bűnözés, az öngyilkosság, a családon belüli erőszak változói vannak. A kulturális kategóriába kerülnek az iskolai végzettséggel, kulturális fogyasztással összefüggő adatok. Fontos kategória a társadalmi entrópiával szemben ellenálló etnikai jellegű “underclass”, melynek relatív és abszolút nagysága a konfliktus potenciál egyik tényezője. Az adattárházba érdemes felvenni a területen korábban történt konfliktusok változóit, melyek hasznosak lehetne a jövőbeli konfliktusok előre jelzésében is.

Az adattárház nemcsak arra alkalmas, hogy a krízis bekövetkezésének előrejelzésére alkalmas adatokat szolgáltasson a korai riasztó rendszerek számára. Az adattárház adatai alapján az adott területen élő közösség élete szempontjából kulcsfontosságú tudás jön létre, mely kutatói és kormányzati szempontból egyaránt releváns lehet. Ezt a tudás felhasználhatják civil szervezetek és más közösség-és területfejlesztéssel foglalkozó szervezzetek, valamint azok a szervezetek, amelyek az egymással konfliktusban lévő csoportok közötti harmónia megteremtésére törekednek.

Alapvetően a korai riasztó rendszerek háromféle mutatókkal dolgoznak. Az első típusba tartoznak a strukturális mutatók, melyek a társadalmi és gazdasági tényezőkre vonatkoznak. A második típus mutatói a deprivált körülmények között élő emberekre vonatkoznak. A harmadik típus mutatói a krízist közvetlen kiváltó események bekövetkezését jelzik.

A korai riasztó rendszerek működésének sikere az események nyomon követésén múlik. Különösen fontos a válság elmélyülésére utaló események azonnali megismerése. A logika egyszerű: az eseményről meg kell állapítani először, hogy melyik specifikus konfliktus dimenzióba tartozik, majd ezt követően számszerű értéket kell hozzá rendelni, ami megmutatja, hogy a krízis elmélyülése szempontjából mennyire súlyos. Az eseményeket az idő rendjében kódolják, ami lehetővé teszi, hogy az események alakulásának trendjét az egyes krízis dimenziókban napi, heti, havi bontásban láthassuk. Az eseményekre vonatkozó információkat a terepen tartózkodó, jól képzett megfigyelők közlik a korai riasztó rendszer központjával, ahol a rendszeresen gyűjtött adatok alapján a trend-jelentések készülnek. A jelentések sztenderd formában rendszeresen közlik, hogy a megfigyelt területen milyen valószínűséggel várható etnikai, gazdasági, társadalmi, társadalomlélektani típusú válság.

A korai riasztáshoz szükséges adatokat a helyszínen tartózkodó megfigyelők gyűjtik és továbbítják. A megfigyelők mindenki számára hozzáférhető adatforrások alapján végzik tevékenységüket. A megfigyelők adatközlők, személyes megfigyelés és a helyi média figyelése útján jutnak adatokhoz. A terepről adott jelentéseknek két típusa van. Az egyik típus az esemény-jelentés, a másik típus a helyzet-jelentés.

Az esemény jelentés során a megfigyelő leírja, hogy az általa megfigyelt területen az adott időszakban milyen erőszakos események történtek, melyeknek szerepük lehet a válságjelenségek kibontakozásában helyi és regionális szinten. A helyzetjelentésekben a megfigyelők nemcsak a válság kirobbanására utaló eseményekkel foglalkoznak, hanem azokat az eseményeket is megemlítik, amelyek a feszültség oldódására, a konfliktusok enyhülésére utalnak (CEWARN, 2002).

A helyszínen tartózkodó megfigyelőknek időben kell elküldeniük a jelentéseket. A késve elküldött jelentéseknek nincs hasznuk.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.