Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Kríziskommunikáció / A konstruktív társadalmi kapcsolatok szociálpszichológiája

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az együttműködő kapcsolatok kialakulásának alapjai.

Az idő szerepe a társadalmi kapcsolatokban

Az emberek egymásközti kapcsolatait az idő múlása teszi különlegessé, mely tudtukkal viszi őket a semmibe. Az első, s az egyik a legnagyobb nyugati gondolkodó, Anaximandrosz nem tévedett, amikor azt mondta, hogy „amikből keletkeznek a dolgok, azokba történik pusztulásuk is szükségszerűen, mert büntetést és jóvátételt fizetnek egymásnak jogtalankodásaikért az idő elrendelése szerint„ (Kirk, Raven, Schofield, 2002. 183.)

Egyedül az emberi lények képesek felfogni az időt, mivel rajtuk kívül nincs létező, mely tudatában lenne saját elmúlásának. Következésképpen biztonságosan feltételezhetjük, hogy a túlélés érdekében az emberek késztetést éreznek arra. hogy a szükségszerűen bekövetkező pusztulással szemben olyan társadalmi kapcsolati minták és módok révén védekezzenek, amelyek eredményeként a konstruktivitásnak kedvező feltételek között élhetnek.

Mit jelent a konstrukció a társadalmi kapcsolatokban? A konstrukció révén az emberi lények képesek lesznek arra, hogy egy olyan környezetet hozzanak létre, amely segíti őket a túlélésben és abban, hogy a természet erői fölött uralkodjanak, melyek készek arra, hogy elpusztítsák őket. A konstrukció azonban nem tekinthető magától értetődőnek. A jövőben nincs semmi magától értetődőség. A konstrukció mindig függvénye annak, hogy a társadalmi kapcsolatok résztvevői akarnak-e egyesülni és szándékukban áll-e erőforrásaikat egyesíteni annak érdekében, hogy hidat építsenek a jelen és a jövő közé.

A konstrukció következésképpen a jelen viszontagságaiból visz a jövőbe.

A társadalmi kapcsolatok szintjei

A modern társadalmak két szinten szerveződnek. A társadalmi szerveződés első szintje olyan találkozások tere, melyben a személyek, mint halandó lények, az idő elmúlásának tudatában vannak jelen. A társadalmi szerveződés második szintje jóval ellenállóbb az idő múlásával szemben, mivel létük a korábban élt nemzedékek műve, telis-tele szimbolikus tartalommal.

Bármikor is kezdünk hozzá a jelenkori társadalmi kapcsolatok vizsgálatához, a működés színterére vonatkozó kérdést kell elsőként megválaszolnunk. A személyközi és a csoportközi kapcsolatok természetesen a mindennapi életben rendszerint egymásba szövődnek, de az elemzés során sosem feledhetjük el, hogy különbséget tegyünk a kapcsolatok egyéni és kollektív szintjei között. Ennek a kurzusnak a középponti témája az, hogy a társadalmi szerveződés kollektív termékei hogyan alakítják a konstrukció és a destrukció mintáit az emberek társadalmaiban. Az egyének fontosak, de minden egyén léte a kulturális eszközök által létrehozott társadalmi valóságban gyökerezik.

Mi a tét?

A források elosztása a kapcsolat részvevői között erősen befolyásolja a társadalmi kapcsolat során végbemenő interakciókat. A hatékony társadalmi kapcsolatok meghatározói sorában említhetjük a gazdasági forrásokat, a szexuális kapcsolatokat, az információkat, a tekintélyi viszonyokat.

A társadalmi kapcsolatok konstruktív folyamatai az együttműködésből fakadnak, ami megelőzi a veszteség által okozott megfosztottság élményt. A konstruktív kapcsolatban mindegyik fél nyer. Sőt ennél többről is szó van, mivel a korábbi tapasztalatok alapján olyan jövőre vonatkozó elvárások jelennek meg, amelyek kijelölik a további kölcsönös előnyszerzéshez vezető utat.

Az anyagi és a szimbolikus erőforrások egyaránt fontosak. A konstruktív társadalmi kapcsolatoknak egyaránt része az anyagiakkal való elégedettség és a szimbolikus javak révén élvezett jólét.

Értékek

Az emberek veleszületett hajlama, hogy pozitívan reagáljanak mindenre a világban, amit jólétük szempontjából előnyösnek észlelnek s negatívan reagáljanak mindenre, amit biztonságuk szempontjából ártalmasnak vélnek. A konstruktív társadalmi kapcsolatok elsődleges szerepe abban van, hogy olyan környezetet biztosítsanak, amely elősegíti az elégedettséget és segít az elégedetlenség és a szenvedés elhárításában.

Az emberek azonban egyénileg képtelenek arra, hogy olyan értékelő mintákat hozzanak létre, amelyek eligazítják őket abba, hogy mi előnyös és mi ártalmas számukra. Nincs semmi veleszületett minta az emberekben, mely eligazítaná őket annak a problémának a megoldásában, hogy mi a jó és mi a rossz számukra.

A kultúra az a kollektív megismerési tér, melyet az egy-egy társadalomban egymást követő nemzedékek által elsődlegesen fontosnak tartott értékekből, normákból, intézményekből és gondolkodási módokból származó jelentések hoztak létre- (Bozeman, 1975.1.o) A fizikai lét eszközei a metafizikai lét eszközeikén működő értékek révén elsődleges fontosságúvá válnak.

Sok kultúra van a világban. Mindegyik kultúra mintákat és intézményeket teremt, melyek az embereket eligazítják abban, hogy egy adott kulturális csoportban mi a helyes. A jövőben megválaszolandó kérdés, hogy az egyetemes világkultúra lehetségességére vonatkozó érvelés helytálló-e vagy sem. Domináns kultúrák ugyanakkor vannak. Huntingtonnak igaza van abban, hogy az idők során egyes kulturális gyakorlatok sztenderdizálódtak. A népirtás, a rabszolgaság, a kínzás, a nők és a gyermekek védtelenségével való visszaélés a modern világban egyre kevésbé elfogadható, ami megnyitotta az utat a kulturális etnocentrizmus igája alól kiszabaduló konstruktív társadalmi kapcsolatok fejlődése előtt.

Társadalmi igazságosság

Feltéve, hogy a kapcsolatban álló felek egyetértenek az értékekben, a köztük lévő kapcsolat jellegét az fogja meghatározni, hogy általában véve igazságosnak vagy igazságtalannak tartják a kapcsolatot. A konstruktív társadalmi kapcsolatok a résztvevőkben jellemzően képesek azt az érzést kiváltani, hogy a jutalmakként és büntetésekként felfogott előnyök és hátrányok elosztása köztük igazságos.

Morton Deutsch a társadalmi igazságosság érzésének három típusát különbözteti meg. Mindegyik típus hozzájárul a konstruktív társadalmi folyamatok fennmaradásához. Az osztó igazságosság az elosztás eredményeképpen keletkező igazságosság-érzésre vonatkozik. Az értékek azonban alapvető hatást gyakorolnak a végkimenetel értékének meghatározására. A méltányosság (equity) elv alapján a résztvevők hozzájárulásaik arányában részesülhetnek az előnyökben. Az egyenlőség (equality) elv az egyenlő elosztást teszi lehetővé. A szükséglet alapján történő elosztás úgy történik, hogy az elosztásra kerülő javakból a kisebb szükséget szenvedőkhöz képest többet kapnak a nagyobb szükséget szenvedők.

Az igazságos elosztás egyes elvei gyakran összeütközésbe kerülnek, ami a konstruktív kapcsolatok fenntartása szempontjából nehézséget jelent. A tisztességes előny tapasztalatát az is meghatározza, hogy a személy összehasonlítja a maga helyzetét más személyek hasonló körülmények között létrejött helyzetével. Relatív depriváció a következmény, amikor az összehasonlítás eredményeként a személy egyensúlytalanságot érez a maga hátrányára.

A tisztességes következmények fontosak, de az empirikus kutatás azt mutatja, hogy a tisztességes szabályok még fontosabbak az igazságosság-érzés megállapításakor. Konstruktív társadalmi kapcsolatok nem képzelhetők el elfogulatlan döntést és a döntés méltányos végrehajtását garantáló szabályok nélkül. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az emberek akkor kötődnek igazán a tekintélyekhez, szervezetekhez és szociálpolitikákhoz, ha azt látják, hogy az általuk követett eljárások tisztességesek.

A konstruktív társadalmi kapcsolatok csökkentik a társadalmi igazságtalanságérzet keletkezésének valószínűségét. Konstruktív társadalmi kapcsolatokban a testi erőszak, a hátrányos megkülönböztetés, a szimbolikus és anyagi javakhoz való igazságtalanul egyenlőtlen hozzáférés sértettjeinek van lehetőségük arra, hogy a társadalmi igazságosság helyreállítására szakosodott formális vagy informális intézményekhez folyamodva elérjék a megsértett társadalmi igazságosság helyreállítását

Együttműködés

Az egyének és a csoportok közötti együttműködés stratégiái rendkívül megkönnyítik a konstruktív társadalmi kapcsolatokban részes folyamatok létrejöttét és működését. A konstruktív társadalmi kapcsolatok létére vonatkozó előfeltevések a kölcsönösség elvét hangsúlyozzák, ami a kényszerítés és megtévesztés kerülését jelenti. Ezek a taktikák, mint azt a következő előadásban látni fogjuk, testi és lelki erőszak alkalmazását írják el, ami rosszindulatú társadalmi folyamatokat szabadít el.

Az együttműködő kapcsolatok során sorozatosan létrejövő hatások az érdekelt felek között tartós konstruktív viszonynak vetik meg az ágyat. Morton Deutsch a konstruktív társadalmi kapcsolatok kialakulását megkönnyítő együttműködés hat jellemzőjét adja meg. (Deutsch, 2000. p.25)

1.Hatékony kommunikáció, mely a fölösleges kitérőket elkerülve megkönnyíti a társadalmi cselekvést.

2.Barátságosság, segítőkészség és kevesebb akadékoskodás, ami megteremti a kölcsönös elégedettség társadalmi légkörét.

3.Az erőfeszítések koordinációja, a munka megosztása, a feladat teljesítésére irányuló figyelem, a vita rendezettsége és magas fokú eredményesség.

4.Mások elgondolásaival való egyetértés érzése, a nézetek és értékek alapvető egyszerűségének megérzése, a saját elgondolásokba vetett magabiztos hit és hit abban, hogy mások is hisznek az elgondolásban.

5.A másik erejének növelése. Hasonlóképpen, a másik is arra számít, hogy ereje nőni fog.

6.Az egymással ütköző értékek meghatározása és annak az érdeknek a felismerése, hogy a probléma közös, melyet csak együttműködéssel lehet megoldani.

Bizalom

A bizalom a felek közötti interakciók stabilitását biztosítva kulcsszerepet játszik a konstruktív társadalmi kapcsolatokban. Bizalom hiányában a felek nem lennének hajlandóak kapcsolatba lépni és kapcsolatokat fejleszteni egymással. A bizalom önmagát teljesítő jóslatként működik. Hit, mely azáltal lesz valóság, hogy másokat is hitre sarkall. A konstruktív társadalmi kapcsolatok bonyolítása a felektől azt követeli, hogy bízzanak meg egymásban, s őrizzék is meg az egymásba vetett bizalmat. A konstruktív társadalmi kapcsolatok kritikus szakaszba jutnak, ha megtörik a bizalom a kapcsolatban álló felek között.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.