Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Kríziskommunikáció / A bizalom és az empátia

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az empátia fontossága a társadalmi kapcsolatok kialakulásában.

A bizalom és az empátia

Pilinszky János költő az emberi találkozásokat a hídépítéshez hasonlítja. A hídépítés a két fél akaratára utal, hogy kapcsolatban lépjenek egymással. Miként a fizikai valóságban megépítendő hidakat is meg kell tervezni, a kapcsolatokat is előre el kell gondolni. A bizalom és az empátia az alapja az akaratnak, mely az elkülönülés helyett a másikkal való kapcsolat kialakítására tör.

Empátia

Az empátia egy általános társadalmi attitűd, mely a társadalomban élő emberek számára lehetővé teszi, hogy átvegyék, magukra próbálják a másik által teljesített szerepeket (Mead, 1972). Szerepátvételkor az empátia segít abban, hogy a személyek közötti viselkedések zökkenőmentesen menjenek végbe. Az empátiás figyelem a személyt a másik szerepébe helyezi, ami lehetővé teszi, hogy az egyik személy együttérző módon el tudja képzelni, hogy más személyek miként éreznek, s hogyan látják a világot. A másikra való reagáló képesség legfőbb akadálya az empátia hiánya. Az empátia létrejötte a másik személlyel való azonosulás feltételem, ami hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy felismerjék a morális közösséget, mely összeköti őket.

Empátia kialakulására következésképpen inkább számíthatunk akkor, ha olyan emberek találkoznak, akik ugyanazon morális közösség tagjai. Az empátiára való képesség azonban azt is magába foglalja, hogy az emberek a többi embert egy nagyobb közösség tagjaiként fogadják el, akik méltók arra, hogy segítséget nyújtsanak nekik. Az ellenségek olyan egyének, akiket a más személyek dehumanizációját eredményező társadalomlélektani működések folytán lehetetlen barátnak látni. Az empátia ezzel szemben a megismerést, az elismerést és a segítőkészséget bátorítva a más személyek humanizációját teszi lehetővé (Buda, 2006).

Az empátia felkeltése két szinten történhet. Az empátia első szintje, amikor az egyének megértik, hogy más személyek miként éreznek és gondolkoznak, s ezáltal lesznek képesek arra, hogy mások helyébe képzeljék magukat. Ez a partikuláris empátia, mely a saját közösséghez való tartozás eredményeként jön működésbe. Az empátia másik szintje alapvetően különbözik az első szinten létrejött és működő empátiától. Az empátiás figyelem ebben az esetben azt jelenti, hogy a személy morális közösségének határai kitágulnak, egészen az emberiségig. Ezt az univerzális empátia.

A kríziskommunikáció és a közösségi traumát követő beavatkozások eseteiben az egyetemes empátia kifejlesztése különösen fontos. Függetlenül attól azonban, hogy partikuláris vagy univerzális empátiáról van szó, az empátia kognitív és affektív típusai külön tárgyalandók (Deutsch, 2000).

Az empátia affektív típusai a másik érzelmeire reagálnak. Az empátia kognitív típusai lehetővé teszik, hogy a személy megértse a másik érzelmeinek okait. A kognitív empátia teszi lehetővé, hogy a személy megértse és ossza a másik világfelfogását és vonatkoztatási kereteit.

Az empátia való képzés módszerei

Az empátia kialakításához vezető úton a szociodrámát találjuk. Az emberek közötti hidakat a szociálpszichológia szerepeknek nevezi. Következésképpen a szerepjátszás, a szerepcsere és a szerepviselkedés által irányított képzelet módszerei jól hasznosíthatók azok képzésében, akikre nem jellemző, hogy empátiásan reagálnának másokra. A szerepjáték során a kliens arra kényszerül, hogy beleképzelje magát valaki más szerepébe. A szerepjáték eredményeként a kliens a világot a másik szemével lesz képes látni: attól fog félni, amitől a másik fél, azt fogja akarni, amit a másik akar, és úgy fog viselkedni egy konfliktusban, ahogy a másik viselkedne. A szerepcsere más, mint a szerepjáték. Szerepcsere esetében a kliens egy olyan személy szerepét veszi magára, akit személyes ismer. (Még jobb, ha ott van a másik személy, s a szerepcserében mindketten részt vesznek.) A szerep által irányított elképzelés módszerének alkalmazása során a klienst arra kérik, hogy utánozza a modellt. Egyen, beszéljen, viselkedjen úgy, mint a másik, barátkozzon úgy, mint a másik. Mutasson ugyanolyan érzéseket, mint a másik, ha olyannal találkozik, akit nem szeret, vagy akiről tudja, hogy ő sem szereti őt.

A kép (nagyobb változata) külön ablakban is megtekinthető.Bonobó majmok egymás megnyugtatására ölelik meg barátaikatbonobos_full.jpgBonobó majmok egymás megnyugtatására ölelik meg barátaikat

Az univerzális empátia kialakítására irányuló kezdeményesek közül az egyik lehatásosabb a „Tanuk Színháza”, melyet Teva Sepinuck hozott létre 1986-ban. A színházban olyan csoportközi történeteket játszanak, amelyek valóban megtörténtek, s azok játsszák, akik a történetek eredeti szereplői voltak, mint áldozatok, elkövetők vagy tanuk. Az előadások közönsége a szenvedés, a megváltás, a fájdalom és az öröm történéseinek közvetlen tanúi lesznek. Az előadások a legkülönbözőbb csoportközi történésekből merítik anyagukat. A történetek szereplői menekültek, bevándorlók, rendőri erőszak elkövetői és áldozatai, bűncselekmények elkövetői és áldozatai, családi erőszak áldozatai, közösségi trauma elszenvedése után keletkező tünetek hordozói. A színpadon eljátszott való életből vett dráma a bűntudat, a megbocsátás, a megváltás érzéseit hozza felszínre a közönség előtt. Az előadásokról kép-és hangfelvétel készül. A felvételek interneten elérhetők és megtekinthetők. Az egyes előadások anyagaiból tematikusan összeválogatott részletek alapján konfliktus-megoldó eljárások készlete jött létre, mely a partikuláris és az univerzális empátia szintje emelését célzó képzésekben jól felhasználható.

Bizalom

A bizalom a jövőbe nyíló empátiaként határozható meg. A bizalom egy elvárás, melynek alapján az interakciók résztvevői arra számíthatnak, hogy találkozásaik és ügyleteik a gyanakvás és a bizalmatlanság által támasztott akadályok nélkül, zökkenőmentesen zajlanak a jövőben, mint ahogy zajlottak a múltban. A társadalomtudományi szakirodalom különös figyelmet szentel a bizalomnak, hangsúlyozva, hogy a bizalom az a „ragasztó”, mely az embereket a társadalomban együtt tartja. Ezzel szemben a bizalmatlanság az embereket szétválasztja egymástól, megakadályozva őket abban, hogy hidakat építsenek egymás között (Seligman, 1997). Az emberek közötti kapcsolatok „ragasztóanyagaként” működő bizalmon kívül a bizalomnak van egy másik változata is, mely az intézmények zökkenőmentes, írott és íratlan szabályoknak megfelelő működésének reményét foglalja magában. (Fukuyama, 1997).

A bizalom építése és a bizalom helyreállítása a társadalmi konfliktusok megoldásának előfeltétele. Huncsik Péter Szlovákiában magyarok és szlovákok között végzett vizsgálatai azt mutatják, hogy a bizalom szintje a két nemzeti csoport tagjai között akkor növelhető, ha közös perspektívákat látnak maguk előtt, s nem félnek egymástól (Huncik,1999).

A bizalom paradoxona, hogy a jelent alakítja a jövőből nézve. A bizalom annak a reménye, hogy a másik szándékai összhangban vannak a saját szándékainkkal. A bizalomra alapozott kapcsolatok hosszú távú együttműködést eredményezhetnek, mely lehetőséget nyújt az önmegvalósításra és a közösen fontosnak tartott célok elérésére.

A csoportok közötti bizalom építése a puszta ésszerűség alapján létrehozott kapcsolatokkal is elképzelhető. Ez a számításra épített bizalom. A számításra alapozott bizalomban a megbízhatóság számít. A számításra épített bizalom azonban tovább erősíthető az azonosulásra alapozott bizalom által, melyben az értékek számítanak. Ha a felek közös értékekben hisznek, akkor a kapcsolat abban az esetben is fennmarad. ha nincs olyan racionális érdek, amely összekovácsolná őket.

A bizalmatlanság azonban sosem zárható ki teljesen a kapcsolatokból. A legtöbb kapcsolatban egyszerre van jelen a bizalom és a bizalmatlanság. Ez az ambivalencia megbéníthatja a kapcsolatot. A bizalom tehát folyamatos karbantartásra szorul, melynek során a minimalizálni kell a bizalmatlansághoz vezető tényezőket, mindenekelőtt kerülni kell az önhittséget.

A bizalom karbantartásának része, hogy a felek sosem tanúsítanak megbízhatatlanságra utaló viselkedést, nem kritizálják egymást feleslegesen, s nem ellenségeskednek egymással. Olyan esetek előfordulásakor, amelyek a bizalom sérülését hozzák magukkal, a bizalom sérüléséért felelős egyéneknek ajánlatos bocsánatot kérniük, és őszinte magyarázatot kell adniuk arra, hogy miért viselkedtek gyanús módon. Ha a bizalomra alapozott elvárások megsértése által okozott sérelemért nincs aki elnézést kérjen, nincs aki vállalja a felelősséget akkor a felébredt bizalmatlanság lecsillapítására nincs remény.

A kommunikáció kritikus szerepet tölt be a bizalom fenntartásában. A bizalom megtörésével a társadalmi kapcsolatok válságos állapotba kerülnek. A válság megoldása érdekében helyre kell állítani partnerek közötti bizalmat. A bizalom helyreállításának alapja az érdekek, a célok, érdeklődések, értékek és elvek közössége, ami nélkül hosszú távon nem működik a bizalom. Az idő faktor kulcsfontosságú. A bizalom próbája a kapcsolatban, hogy a felek mennyi időt töltöttek el egymással anélkül, hogy kétely, bizalmatlanság, ambivalencia ébredt volna bennük egymás iránt. A közös ráhangolódás, a közös érdekek, értékek, normák kialakulása sok időt kíván. Egészében véve a bizalom az általunk birtokolt társadalmi tőke legértékesebb része.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.