Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Open source fejlesztő eszközök, elméleti rész / A hálózat modell

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Ebben a leckében bemutatjuk a hálózatos felépítése vonalas objektumok helymeghatározási módszereit

A hálózat modell

A hálózat modell arra hivatott, hogy vonalak hálózatával írjunk le hálózatos működésű dolgokat, úgy mint közlekedés szervezés, szállítmányozás, logisztikai problémák, közmű hálózatok, kapcsolatrendszerek, stb. Minden esetben arról van szó, hogy gráfokkal modellezzük az üzleti logika által definiált csomópontokból felépülő hálózatokat (27. ábra). Megkülönböztetünk arcot (ívet) és vonalláncot (polylinet).

Az ábráról látható, hogy célszerű lehet, különösen útvonal optimalizációs problémák esetében, a sok nodeból álló vonalláncokat arcoknak nevezve másként kezelni, elvégre ezeken a polyline szakaszokon nincs elágazás. Az optimális útvonalak megkeresésére számos gráfelmélet algoritmus létezik, de terjedelmi korlátok okán az útvonal optimalizálás bemutatását itt mellőzzük.

A kép (nagyobb változata) külön ablakban is megtekinthető.27. ábra. Node-ok, polylineok, arcok (ívek) alkotják a hálózatokat [Rigaux et al]27_network_full.png27. ábra. Node-ok, polylineok, arcok (ívek) alkotják a hálózatokat [Rigaux et al]

Lineáris referencia

A helymeghatározás többféle módon is lehetséges. A jól ismert x,y,z koordináták megadása mellett a postai cím alapján történő helymeghatározás is régóta alkalmazott módszer. (Ha valamelyik ismerősünk a címe helyett a lakhelye koordinátáit adná meg, meglepődnénk, mert bizonyos problémakörben a postai cím a helymeghatározás elfogadott rendje.)

A vonalas létesítmények, mint a közmű- és közlekedési hálózatok (út, vasút) valamely pontjának térbeli leírására használjuk a következő módszert, amely a hálózati modell egyik igen általános felhasználása. Vegyük például az utak mentén lévő kilométerköveket, vagy a folyók mentén a folyamkilométereket. Ezek a helyek pontos koordinátákkal rendelkeznek. Számos esetben azonban a helymeghatározás egy-egy ilyen mérföldkőhöz képest történik (pl. a 123. folyamkilométertől 150 méterre folyásirányban). Utakon történt események (pl. balesetek) helyének megállapítására sem használjuk az abszolút koordinátákat, hanem valamilyen relatív meghatározást adunk, mint pl. baleset történt a 4-es út 52. és 53-as kilométere között, félúton. A folyamkilométerek, kilométerkövek, mint szelvénybeosztások, akár pontoknak is tekinthetők.

A hálózatot reprezentáló vonalláncokat alkotó nodeok azonban egyáltalán nem biztos, hogy egybeesnek a szelvénybeosztás pontjaival (képzeljünk el 10 km hosszú nyílegyenes vasúti vonalszakaszt, amelynek egy kezdő- és egy végnodeja van. Teljesen felesleges lenne oda is nodeot tenni, ahol nincs változás a geometriában. A szelvénybeosztás kilométerenként tartalmaz egy pontot, így akár ez alapján generálhatnánk vonalláncokat. Ez sem lenne jó megoldás, mert a geometria szempontjából mindenképpen redundáns node-ok tömegét hoznánk létre.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy előfordulhatnak változások a geometriában (pl. nagyobb, többszintes csomópontot építenek ki több útvonal találkozásában, vagy véglegesen elterelik a folyót egy gát, erőmű megépülése miatt). Ilyenkor akár jelentősebb hosszváltozás is bekövetkezhet, ami ha a vonalas logikát követjük, valamennyi kilométerszelvény áthelyezését igényelné. Ez nyilván képtelenség.

Végül is mindegy, hogy milyen módszerrel határozunk meg azonosítani kívánt helyeket, ha ezek egymással összhangban vannak, és azonos eredményre vezetnek. Szakterületenként eltérhetnek ezek az azonosítási módszerek. Lássunk ezek közül néhányat: földrajzi koordináták; útszelvényszám; szelvényazonosítóhoz képesti távolság; városhatártól mért távolság; kilométerkövektől mért távolság; kereszteződésektől mért távolság; nevezetes helytől mért távolság.

A különböző szakterületek az üzleti logikából következően sokszor eltérő méretarányú térképről származó geometriai alapra építették az információs rendszerüket. A különböző méretarány, a sokféle üzleti logika, a szelvénybeosztás problémakörét mutatja a 28. ábra.

A kép (nagyobb változata) külön ablakban is megtekinthető.28. ábra. A különböző méretarányból, és az eltérő üzleti logikából származó lineáris referencia alapú megközelítés sematikusan ábrázolva28_linref1_full.png28. ábra. A különböző méretarányból, és az eltérő üzleti logikából származó lineáris referencia alapú megközelítés sematikusan ábrázolva
A kép (nagyobb változata) külön ablakban is megtekinthető.29. ábra. Egy vonalláncot alkotó nodeok (n1, n2, n3, n4), és a szelvényezés logikája szerinti ugyanazon helyek29_linref2_full.png29. ábra. Egy vonalláncot alkotó nodeok (n1, n2, n3, n4), és a szelvényezés logikája szerinti ugyanazon helyek

A 29. ábrán látható vonallánc leírható a klasszikus georeferencia által, az n1, n2, n3, n4 nodeok koordinátáival, és ugyanazon helyek lineáris referencia (szelvényezés) szerinti leírásával (pl. az adott hely távolsága a kezdő szelvényszámtól, amint az alábbi táblázatokban látható):

2. táblázat. Az n1, n2, n3, n4 nodeok georeferencia táblázata2. táblázat. Az n1, n2, n3, n4 nodeok georeferencia táblázata
3. táblázat. Az n1, n2, n3, n4 nodeok a lineáris referencia (szelvényezés) szerinti táblázata3. táblázat. Az n1, n2, n3, n4 nodeok a lineáris referencia (szelvényezés) szerinti táblázata

Vissza a tartalomjegyzékhez

Dinamikus szegmentálás

A rétegszemléletű megközelítésben a grafikus adatok szegmentáltsága, valamely üzleti logika szerinti szakaszoltsága a grafikus adatbázis permanens része. Az objektumorientált szemlélet előretörésével a grafikus adatok valamely (tetszőleges) attribútum szerinti dinamikus szegmentálásának lehetősége rugalmas rendszerépítést tesz lehetővé. Különösen érdekes ez a lineáris referencia szerinti logikájú rendszerekben, ahol a szegmensek megadása a lineáris referencia szerint valósítható meg, amint a 4. táblázatban és a 30. ábrán látható.

A kép (nagyobb változata) külön ablakban is megtekinthető.4. táblázat. A K jelű szegmens meghatározása a lineáris referencia szerinttable_4_full.png4. táblázat. A K jelű szegmens meghatározása a lineáris referencia szerint
A kép (nagyobb változata) külön ablakban is megtekinthető.30. ábra. Egy vonallánc, amelyen láthatók a szelvényezés helyei, és egy olyan K jelű vonalszakasz, amelyet a fenti lineáris referencia táblázatban definiáltunk30_linref3_full.png30. ábra. Egy vonallánc, amelyen láthatók a szelvényezés helyei, és egy olyan K jelű vonalszakasz, amelyet a fenti lineáris referencia táblázatban definiáltunk

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.