Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Üzleti és közpolitikai alkalmazások, marketing, adatbányászat, szociális intelligencia / Web2 kommunikáció, Wikidemokrácia

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Ez a cikk arról szól, hogy az emberi kapcsolatok forradalma miként hat a tudásra. Ez a kutatási terület teljesen új, és állandóan változik. A tudás termelésének és átadásának korábbi formái, mint például az utánzás, a szóbeli és az írásos közlések, a tartalom központi sokszorosítása és szórása elektronikus úton történő kommunikációnak adták át helyüket, ami az egész világon kinyitotta a kapukat az információk tömeges cseréje előtt. Sok alapkutatásra lesz még szükség ahhoz, hogy feltárjuk azokat a lehetőségeket, melyeket ez a folyamat magában rejt. A valódi probléma persze nem abban van, hogy a tudás régi elemeihez képest keletkezett új elemeket leírjuk. Ez magától értetődő. A feladat az, hogy a tudás új mintáit, eljárásait és módozatait a tudás hagyományos eszközeivel összekapcsoljuk, különben a történelem megszakad. Hidakat kell építenünk a tudás korábbi világa és az új világ közé.

A XXI. század kommunikációs architektúrája

Sokféle nevet alkalmazhatunk az új tudás jelölésére.

"Wiki" névvel illetik azt a webes szoftvert, mely sok olyan ember szellemi együttműködését segíti elő, akik különben nem működnének együtt egymással, mivel nem találkoznak, nem beszélgetnek, sok esetben nem is tudnak egymásról. A "Wiki" név magában áll egy szemantikai sivatagban. A "Wiki" szó hawaii nyelven annyit jelent, hogy „gyors" vagy „fürge”. Ez a név Howard (Ward) Cunningham programozótól származik, aki egyszer a honolului nemzetközi repülőtéren arra várt, hogy egy kocsi átszállítsa az egyik terminálról a másikra. A repülőtéri alkalmazott, akit megkérdezett, hogy mi legyen a szállítás eszköze, azt javasolta neki, hogy válassza a "Wiki Wiki" összekötő buszt, mely a leggyorsabb összeköttetést biztosítja. Ward Cunningham erre a hawaii szóra asszociált, amikor felmerült benne, hogy milyen nevet adjon website-jának, mely lehetővé tette, hogy sokan vegyenek részt a szoftver- és tartalomfejlesztésben. Ennek megfelelően 1995. március 25-én elindította WikiWikiWeb nevű helyét.

A WikiWikiWeb eredeti formájában meglehetősen elkülönült volt. Mihelyt az elv nyilvánvalóvá vált, az eredetileg programozásra fókuszáló Wiki keresőmotort könnyű volt szövegközpontúvá alakítani. Ben Kovitz 2002 januárjában bemutatta a WikiWikiWebet Larry Sangernek, aki akkoriban egy Nupédiának nevezett online enciklopédia megalkotásán dolgozott. Az online enciklopédia projektje azonban becsődölt, s Sanger érdeklődése ekkor a wiki keresőmotor felé fordult.

Ebből lett a Wikipédia, melynek működése azon a feltevésen alapult, hogy névtelen önkéntes együttműködők között az együttműködés eredménye folyamatosan tökéletesedő tartalom lesz. A Wikipédiát tízezrek írják, akik folyamatosan figyelik és javítják egymás hozzájárulásait. Bárki szakértője lehet bármilyen területnek. Az eredmény dinamikus, örökösen tökéletesedő tartalom, mely a dolog természeténél fogva nem védtelen a vandalizmussal és a pontatlanságokkal szemben. A folyamat a Darwin által leírt természetes kiválasztódásra emlékeztet, mely továbbengedte a túlélésre alkalmasat, s leblokkolta, kihalásra ítélte a túlélésre alkalmatlant.

Az alkalmazások sokfélesége és változékonysága okán nagyon sok népszerű website alkalmazza ma már a wiki módszert.

A Wiki-Wiki busz

Az interneten létrejött kommunikációs aréna jóvoltából az együttműködők potenciális köre az egész Földet átfogja. Elérkezett a tömegméretű szellemi együttműködés korszaka. Ebben az új korszakban csak azoknak van esélyük a sikerre és a boldogulásra, akik be vannak kötve a világot átfogó elektronikus kommunikációs hálózatra. A "digitális bennszülöttek" és a "digitális bevándorlók" milliói működnek együtt és versengenek egymással annak érdekében, hogy gazdagodjon a társadalom minden egyes szektora. Az emberek közvetlen együttműködését a korábbi korszakokban a tér és az idő korlátozta. Az embereket a kultúra, a vallás, a nemzeti hovatartozás erői egyesítették és választották szét. Nem volt sok közös háttértudás, ami a globális közlést és kölcsönös megértést lehetővé tette volna. Az "emberiség" csak egy szó volt.

Az interneten használt leggyakoribb nyelvek 2011-ben (forrás: http://www.star-ts.com/)

Az új, együttműködésen alapuló technológiák az érintkezés és a közlés új szabályait teremtik meg, melyek kiszabadítják az embereket a szerepek és identitások kötelékeiből, és lehetővé teszik számukra, hogy gyökeresen új típusú kapcsolatokra léphessenek egymással. Ennek során a "professzionalizmus" és az "amatörizmus" közötti határok eltünedeznek. Az ineterneten megvalósuló részvétel, megosztás, csere és önszervezés együttesen oda vezetett, hogy a világ rendje teljesen megfordult. Először fordul elő a történelemben, hogy megértik egymást a csoportok, melyek mindegyike a "homo sapiens" fajhoz tartozik. Az új rend ott van, ahol a kreativitás, a vállalkozó szellem, a részvételi hajlandóság és kezdeményezés rátalál a számítógépre, a széles sávú internetre és a digitális írástudásra.

Welcome to the Internet

Az emberi kapcsolatok forradalma zajlik a világon. A tudás egész világra kiterjedő, mindenütt elérhető és jelen lévő platformja megjelenésével életünk akciórádiusza jelentősen megnő, függetlenül attól, hogy hol élünk. Tapscott és Williams helyesen írják: "ma már az indiai, a kínai, a brazil vagy az egykori kelet-európai blokk feltörekvő országaiban élő fiatalok is egyenlő esélyekkel indulhatnak a globális világgazdaságban. Olyan lehetőségeik vannak, amelyekről a szüleik annak idején csak álmodozhattak. Ma már az is megtörténhet, hogy egy bangalori telefonos ügyfélszolgálati központban dolgozó fiatalemberhez futnak be a rendelések egy Los Angeles-i autósétterem számára, vagy, hogy Kína Shenzen tartományában, a Foxconn új gyárában dolgoznak a kínaiak, ott, ahol a kínai parasztok egy évtizeddel korábban még ökör vontatta ekével szántották a földeket. Ma száznyolcvanezer embernek ad otthont, megélhetést, munkát és életteret a Foxconn gyára és a köré épített város, ahol a legfejlettebb technológiával készülnek az elektronikai cikkek, a világ tinédzserjeinek nagy örömére.

Munkások a Foxxcon gyártósorain

A web 1.0 és a web 2.0

A web 2.0 mint a "részvétel platformja" szöges ellentétben van a web 1.0 létmódjával, melyre elsődlegesen az egyirányú információszolgáltatás volt jellemző. A web 2.0-val foglalkozó első konferencián Tim O'Really és John Batelle azt a feltevést hangsúlyozták helyesen, hogy a részvétel speciális hálózati hatásokat hoz létre a társadalmi létben, ami magával hozza, hogy az üzleti, a politikai és társadalmi szervezetek hatékonyabbá válnak. A "részvétel platformja" elősegíti az innovációt, és elősegíti az alkalmazásokban a használat révén megjelenő hozzáadott érték keletkezését. A felhasználó és a szolgáltató közötti aszimmetrikus kapcsolat helyére a hálózat tagjai közötti kölcsönösség és interaktivitás kerül, akik hasonlóan gyakran töltik le, mint töltik fel a tartalmakat. A web 2.0 lényege a közösségépítés, mivel a felhasználók nemcsak fogyasztják, hanem elő is állítják a tartalmakat, melyeket kicserélnek egymás között, miközben újra meg újra felhasználják azokat. A web 2.0-nak ez a tulajdonsága okozza, hogy a platform gazdasági, politikai és közösségi értéke egyenesen nő a platformban résztvevők számával.

A kreativitás mindig a való és a lehető szakadásából, a társadalmi valóság egymásnak ellentmondó konstrukcióinak ütközéséből támad. Kollektív jellegénél fogva az új web a kreativitás egyik leghatékonyabb eszközének tekinthető. Közösségi szoftverek teszik lehetővé a résztvevők számára, hogy fényképeket, szövegeket, videofelvételeket, zenéket, adatbázisokat csereberéljenek egymás között, ami megtapasztalhatóvá teszi a "tömegek bölcsességét". Az ilyen közösségi portálokon kialakult tudás keretei messze meghaladják a hagyományos tudás kereteit.

A galéria a jobb és bal oldalon megjelenő nyilakkal lapozható

Flash lejátszó letöltése

A Team Fortress 2 játék közössége által fejlesztett saját tartalmak

A web 1.0 platformjára a keresés, a navigáció, a barangolás volt jellemző. Ezzel szemben a Web 2.0 platformján zajló felhasználó kategorizáló tevékenységek a kollektív tudás fejlődését eredményezik. Az egyes tartalmakat maguk a felhasználók osztályozzák, s az egy-egy osztályba tartozó tartalmak használata mentén külön-külön közösségek jöhetnek létre. A közösségi tudás és a közösségi emlékezet teljesen másképpen szerveződik, ha rendező elveit nem egy központi tekintély, hanem maguk az emlékezők, az élmények hordozói biztosítják. Akik egy-egy tartalmat hasonló módon jelölnek, azok szemantikai közösséget alkotnak. A közös kategorizációk mentén teljesen új felhasználói közösségek jönnek létre, melyek tagjait a közös világlátás, valóságfelfogás és értelmezés jellemzi.

Web 1.0 VS Web 2.0

A hagyományos tartalomindexelést az egyes szakterületek szakmai tekintélyeknek tekintett kapuőrei végzik. A "népi indexelés" (folksonomy) gyakorlata és módszere ezzel szemben egy teljesen más megközelítést jelent. A kulcsszavakat maguk a tartalmak előállítói és fogyasztói állítják elő. Az eredmény egy folyamatosan bővülő, közösen létrehozott szótár, melyet az azonos metaadatokat használó közösség tagjai közötti bizalmat és kölcsönös megértést elősegítő tudáskészletnek tekinthetünk. A népi indexelés elvét követő címkeadás jó példa arra, hogy közösség és tudás között miként jön létre eltéphetetlen kapcsolat. A web sokfélesége és hajlékonysága miatt a felhasználók egyszerre nagyon sokféle közösséghez tartozhatnak, ami azt eredményezi, hogy nincs rögzült identitásuk.

A nyílt platform és az eszközök lehetővé teszik a résztvevők számára, hogy hatékony kulturális és információs szolgáltatásokat hozzanak létre a weben, melyek teljes egészében befolyásolhatatlanok a központosító, az erőforrások monopolizáló, versenyt nem ismerő erők által. Látnunk kell azonban, hogy a kreatív tömeges együttműködés elvei, a részvétel, a nyíltság és az osztozkodás ütköznek a tartalomtulajdonosok jogait szabályozó szerzői jogi elvekkel. Manapság háború van azok között, akik szerint mindent ingyen kell adni, és azok között, akik hisznek a tulajdonban, melynek fejében azon nyomban anyagi ellenszolgáltatás jár, hogy a szóban forgó szolgáltatást igénybe vették.

Hiszünk abban, hogy hosszú távon a web és annak felhasználói tartalmai olyan önszervező üzleti környezetet eredményeznek, amely lehetővé teszi majd, hogy a közös kreativitás által létrehozott termés learathatóvá váljon.

Ha nem vagyunk tisztában a web 2.0 kollektív természetéből adódó veszedelmeivel a politikai és társadalmi kockázatok elviselhetetlenül nagyok lehetnek. A hálózati hatások nemcsak az üzleti műveleteket, békés civil szervezetek globális kezdeményezéseit, akadémiai és oktatási intézmények kooperációját könnyíthetik meg. Bűnözői hálózatok, interneten működő maffiák, terrorista-összeesküvések, szélsőséges politikai mozgalmak, valamint szélhámosok, őrültek is learathatják a web. 2.0 alapon létrejövő tömeges kooperáció gyümölcseit. James Surowiecki optimista tézisével szemben azt mondhatjuk, hogy a tömegek nem szükségképpen értelmesebbek, mint az egyének külön-külön. A kollektív felelőtlenség és a szakértelem hiánya miatt a tömegekből hiányzik a hibák kölcsönös korrigálásának képessége, függetlenül attól, hogy városi tereken gyülekeznek vagy a kibertérben verődnek össze. Bárki, aki moderálatlan blogot ír naponta, tanúsíthatja, hogy a hozzászólók nem feltétlenül konstruktív, értelmes, az eredeti gondolatot alkotó módon továbbvivő személyek köréből kerülnek ki. Bőven vannak olyanok is, akiken a névtelenség, felismerhetetlenség, tömegesség gyűlölködést, irracionális ellenségeskedést, szitkozódást hív elő. A közjó és a kibertér kapcsolata ma még teljesen kiderítetlen.

Ha nincsenek meg a megfelelő nem tekintélyelvű ellenőrző eszközök, mint például a szakértők kölcsönös ellenőrzése és korrekciója, a nem odatartozó, ostoba és gonosz kapcsolódó tartalmak folyamatos kiszűrését biztosító önszervező eljárások, akkor a felhasználók troll-tartalmai lidércnyomássá változhatnak. A web által lehetővé tett kollektív jelenlét irányításának művészete akkor születik meg, ha lehetővé válik, hogy a kibertéren belül is folyamatosan újjászülethessen a rend, s megvédhesse magát a káosszal szemben. Ebben látom a jövő egyik legfontosabb közszolgálati kihívását.

Névtelenség

Az internet népszerűsége az egymásra ható emberek közötti kommunikációs kapcsolatokban azzal függ össze, hogy az internet révén a Föld egészére kiterjed az egységes kommunikációs tér. A lehetőségek természetesen jóval nagyobbak azok számára, akik olyan nyelveken írnak, olvasnak és beszélnek, melyeket százmilliók ismernek. A csevegő szobák, a hír-közösségek, az elektronikus posta, a hirdetőtáblák és az interaktivitáson alapuló web 2.0 egyéb szolgáltatásai a kisebb nyelvek közönségéhez tartozók számára is bőven kínálnak lehetőséget arra, hogy érzelmektől felfűtött politikai beszélgetésekben vegyenek részt, adjanak és kérjenek pszichológiai tanácsokat, szórakoztassák egymást, vagy csupán megmutassák magukat másoknak.

A legfontosabb, hogy ezek a kommunikációs kölcsönhatások a névtelenség terében mennek végbe, ahol nincs arra szükség, hogy a résztvevők felfedjék kilétüket. Az online társas interakciók résztvevői tökéletesen névtelenek lehetnek, de választhatnak álneveket is maguknak, melyek azonosíthatatlanok. A mindennapi életben szokásos találkozásokkal szemben a virtuális térben történő találkozások során igen alacsony az identitás kiderülésének kockázata mivel nem állnak rendelkezésre az azonosítás kulcsai. A virtuális térben találkozó személyek meg vannak fosztva a személyek észlelése során szokásosan rendelkezésre álló információktól, nincs semmi olyan támpont, melynek kapcsán következtethetnének a másik nemére, társadalmi státuszára, foglalkozására, faji hovatartozására, és arról sem lehet fogalmuk, hogy a másik teste konvencionálisan szép-e vagy sem. A web 2.0 típusú kommunikáció nem teszi lehetővé az autentikus megnyilvánulást, mivel a résztvevők üres és sötét térben kommunikálnak egymással.

Az interneten bárki lehetsz

A virtuális palotákban és házakban élő láthatatlan lakók között zajló kommunikációs folyamatok értelmezésére az egyéniségtől való megfosztás (deindividuáció) vagy a felelőtlenség fogalmai kínálkoznak. Láthatatlanság, névtelenség, testi érintkezés lehetőségének hiánya esetén az egyének viselkedését folyamatosan szervező és ellenőrző „én” működése megszűnik. Ez éppen az ellenkezője annak, amit a személyek a mindennapi élet valóságában tapasztalnak, amikor is külső hatásból belsővé kell tenniük a sajéát magukról mások által kialakított attitűdök rendszerét, melynek feladata a spontán én erőinek féken tartása és ellenőrzése (Mead, 1973). Zimbardo szerint az egyéniségvesztés meggyengíti az emberekben azt a képességet, hogy korlátozzák viselkedésüket és növeli az antiszociális, gátlások nélküli, nyers érzelmek által kiváltott viselkedés megjelenésének valószínűségét (Zimbardo, 1970). Milgram engedelmeskedéssel foglalkozó híres kísérletében azt találta, hogy a „távoli visszacsatolás” feltételében, amikor a tanuló szerepét alakító személyt a kísérleti személy se nem látta, se nem hallotta, a büntetést jelentő elektromos ütés mértéke elérte a maximális 440 voltot (Milgram, 1974).

Egy igazságtalanság-attitűdök feltárását célzó szociológiai vizsgálatban a személyes kérdezés és a telefonon történő kérdezés hatásait hasonlítottuk össze. A válaszadókat mindkét feltételben arról kérdeztük, hogy szerintük mi miatt lesz gazdag, s mi miatt lesz szegény valaki. Mindkét minta budapesti lakosokból állt, reprezentálva a főváros teljes lakosságát. A kérdések teljesen azonosak voltak. A válaszok elemzése világosan megmutatta, hogy a kérdezés módszere alapvetően befolyásolta a kommunikáció stílusát és tartalmát. A személyes találkozás feltételében válaszoló megkérdezettek kevésbé voltak türelmetlenek a szegényekkel szemben és mérsékeltebben nyilatkoztak a gazdagokról is. Ezzel szemben a telefonon nyilatkozók inkább a szegényeket hibáztatták, és nem haboztak populista retorikából vett okokra hivatkozni (nepotizmus, korrupció) amikor a gazdagokról beszéltek. Az elemzés egyértelművé tette, hogy a személyes találkozás hiánya szabadjára engedte a megkérdezettekben az ellenségességet és durvaságot, akik a névtelenség és láthatatlanság biztosnak hitt rejtekében jogcímet éreztek a demagóg szóhasználatra (Székelyi, 1994).

A kutatók az internet alapú kommunikáció során bekövetkező öntudat vesztés és a névtelenség negatív hatásait együttvéve az „oltás” (flaming) kifejezéssel jelölik, ami a dühös, ellenségeskedő, gyakran sértegetésekbe torkolló üzenetváltás gyakorlatára utal. Az agresszió persze agressziót szül, s az eredmény az ellenségeskedés növekedése (McKenna, Green). Grice szerint a kommunikáció sikere azon múlik, hogy a résztvevők üzeneteiket mennyire őszinte, egyenes módon tudatják egymással, amikor is nincs helye a redundanciának, a kétértelműségnek és az irrelevanciának. Különös módon, az internet által közvetített kommunikáció névtelen résztvevői minden Grice által felállított szabályt megsértenek. A verbális oltások rendszerint irrelevánsak, redundánsak, nem világítják meg megfelelően az eszmecsere tárgyát és a „lobogók” láthatóan nem akarnak kooperálni senkivel. Paradoxonnak hathat, hogy az interneten kommunikáló felhasználók, ha akarnák sem tudnák hitelt érdemlően megmutatni magukat, mivel nem állnak rendelkezésre az identitás megállapítására szokásosan szolgáló kulcsingerek. Bizonyos következtetéseket egymás identitására nézve a partnerek levonhatnak a beszélgetés stílusa alapján, de ítéletében soha senki nem lehet bizonyos, hiszen valójában senki sem akarja, hogy a másik megértse őt. Az interneten beszélgetőknek sejtelmük sincs arról, hogy kihez beszélnek.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.