Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

Üzleti és közpolitikai alkalmazások, marketing, adatbányászat, szociális intelligencia / Trendek és konfliktusok előrejelzése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Mi az ami előre jelezhető és mikre kell odafigyelnünk a predikciók megohzatalakor

Előrejelzések és szcenáriók

Az embereket évezredek óta foglalkoztatja a jóslás. Aki előre meg tudja mondani, miként alakul a jövő, azt vagy szentnek, vagy bűnözőnek tekintették. A Delphi orákulum nagy tiszteletben állott, de pl. Nagy Konstantin császár i.sz. 357-ben rendeletet adott ki, mely szerint örökre némíttassék el (feltehetőleg a nyelve kivágása által) az, aki „igazmondóhoz, matematikushoz, vagy jóshoz fordul azon kíváncsiságtól hajtva, hogy megtudja a jövőt.”

A Delphi Orákulum

Hasonlóan tiltották a jóslást Angliában, egy 1736-os rendeletben, amely három havi kényszermunkára ítélte azt, aki pénzt kér az előrejelzéséért. Ebben az ellentmondásban lehet ráció, mert a sikeres jóslat nem csupán hasznos, szinte mágikus, a téves jóslat ugyanakkor káros, olykor katasztrofális lehet.

A konfliktusokkal kapcsolatos előrejelzések egyik legnagyobb problémája, hogy az érintetteket (döntéshozókat, egy közösséget, egy vállalat részvényeseit, stb.) nehéz meggyőzni arról, hogy elfogadják egy kellemetlen előrejelzés valószínűségét, és felkészüljenek a konfliktus esetleges kitörésére. Mindannyian jól ismerjük Teiresziasz sorsát.

Az egyik hatékony módszer ilyen esetekben a szcenárió technika. A szcenárió egy jövőről szóló történet. Belefoglalhatunk több különböző előrejelzést is, és érdekes, jól érthető formában mutatjuk be.

Vegyük a legkevésbé kedvező körülményekre vonatkozó előrejelzést. Ezt megfontolva az elemző leírásokat készíthet a szervezet várható képességeiről és stratégiáiról. Ennek alapján a kiinduló előrejelzés, F1 elkészíthető, amit tekinthetünk meglepetéstől mentes előre vetítésnek. A szcenárióíró csoport tagjai alternatív stratégiákat találhatnak ki arra a feltevésre alapozva, hogy a szervezet képességei rögzítve vannak. Az így kidolgozott, sokszor eléggé meredek ötleteket az előre jelző modell lefordítja egy javított előrejelzéssé (F2). A szcenárióíró csoport arról is ötletel, hogy milyen változásokat lehet végrehajtani a szervezet képességeiben. Ennek eredményét új stratégiák kidolgozására lehet az után használni, ami az F3 előrejelzést eredményezi.

Vannak ellenkező irányban, jobbról balra haladó nyilak is az ábrán. Ezt úgy kell értenünk, hogy a szcenárióíró csoport dolgozhat visszafelé is: elképzelnek egy ideális előrejelzést, pl. F3-at, és visszafelé dolgoznak azon ötletelve, hogy milyen stratégiák eredményezhetnék ezt az előrejelzést, milyen képességek mozdítanák előre, hogy a kívánt jövő következzen be.

Egy híres kísérletsorozat jól alátámasztja a szcenáriók elképzelésének hatását a jóslatokra. Különböző szcenáriókat írtak meg egy-egy kis történet formájában, és a kísérleti résztvevőknek ezeket úgy kellett elképzelniük, hogy velük esik meg, a kontrolloknál nem szerepelt szcenárió. A négy ilyen szcenárió kísérlet eredményeit az alábbi táblázatban láthatjuk összefoglalva.

Kísérlet

Résztvevők

Jósolt valószínűség -Kontrollok %

Jósolt valószínűség -Szcenáriósok %

Mekkora a valószínűsége, hogy egy napon letartóztatják fegyveres rablásért, tekintet nélkül arra, hogy ártatlan vagy bűnös?

48 pszichológus főiskolai hallgató

9

18

Mekkora a valószínűsége, hogy megnyer egy vakációs utazást?

100 pszichológus főiskolai hallgató

23

38

Mennyire valószínű, hogy letartóztatják áruházi lopásért?

39 pszichológus főiskolai hallgató

2

16

Azok aránya, akik ténylegesen előfizettek hat héten belül kábel TV szolgáltatásra

79 helyi lakos két középosztálybeliek lakta környéken

20

47

Előrejelzési módszerek és nehézségek

Az előrejelzéseknél a nehézség természetesen az, hogy a múltra vonatkozó tudás, még oly nagy adatbázisra támaszkodva is a változást igen nehezen képes előre jelezni, hiszen épp ez a lényege az újdonságnak. Például Ken Olson, a Digital Equipment Corporation elnöke a World Future Society 1977-es bostoni gyűlésén így nyilatkozott a számítógépek elterjedésének trendjéről: „Semmi nem indokolja, hogy bárkinek számítógépe legyen az otthonában.” Három év múlva az IBM elkészítette első személyi számítógépét. A számítástechnika egyébként is kiváló példája annak, amikor valami annyira új, hogy a múltra vagy jelenre vonatkozó adatok keveset segítenek az előrejelzésben. Az IBM elnöke például 1943-ban azt nyilatkozta, hogy „Szerintem talán öt számítógép számára van igény a világpiacon.” A Popular Mechanics magazinban 1949-ben jelent meg az a jóslat, hogy „A számítógépek a jövőben nem igen nyomnak majd többet 1,5 tonnánál.”

IBMs Naval Ordnance Research Calculator (NORC): az első szuperszámítógép, ami 1954 és 1963 a világ legerősebb számítógépének számított.

Ennek ellenére nem érdemes feladni a kutatást olyan módszerek után, amelyek megismételhetően és ellenőrizhetően adnak megbízható előrejelzéseket. Az előrejelzések a biztos esemény és a teljesen véletlenszerű (pl. Lottó) esemény közé esnek változó megbízhatósággal, amelyeket egyebek között befolyásol, hogy

Ez a három feltétel például igen csekély mértékben teljesül a tőzsdei árfolyamok alakulása esetében, mert bár tengernyi adat áll rendelkezésünkre, az árfolyamokat befolyásoló tényezőket csak igen csekély mértékben értjük, ráadásul az árfolyamokra vonatkozó előrejelzések óhatatlanul önmagukat beteljesítő jóslatként működnek, és befolyásolják a jósolt eseményt. Ráadásul számos olyan torzító tényezővel is számolni kell, amelyek az emberi gondolkodás, ítéletalkotás jellegzetességeiből fakadnak, ahogy arra majd még ki fogunk térni a szakértői ítéleten alapuló (judgemental) előrejelzések kapcsán.

Részlet a Különvélemény című filmből

A jó előrejelzés titka, hogy különbséget tudjunk tenni a múltra vonatkozó adatokban a véletlenszerű ingadozások, és a valódi és tartós összefüggéseket tükröző mintázatok között. Ha az utóbbiakat sikerül elkülöníteni, akkor rájuk alapozva készíthetünk olyan modelleket, amelyek többé-kevésbé sikeresen képesek a múlt alapján a jövőre extrapolálni.

Az előrejelzést ezek után így definiálhatjuk: „A lehető legpontosabban megjósolni a jövőt, ha adott az összes rendelkezésre álló információ, beleértve a történeti adatokat és azokat a jövőbeli eseményeket, amelyek hatással lehetnek az előrejelzésekre.”

Kvantitatív előrejelzéshez akkor folyamodunk, amikor vannak numerikus adataink a múltról, és amikor joggal feltételezhetjük, hogy a múlt bizonyos mintázatai a jövőben is érvényesülni fognak. A keresztmetszeti előrejelzés esetében valami olyasminek az értékét akarjuk megjósolni, amit nem figyeltünk meg, de rendelkezésünkre állnak egy adott időszakra más megfigyelt adatok, amelyek alapján a szóban forgó értékeket (pl. olyan használtautó árakat, amelyekre vonatkozóan nincsenek adataink) előre tudjuk jelezni. Az idősoros előrejelzések esetén az a tipikus, hogy időben változó dolgokat rendszeres időközönként mérve olyan adatsorokat kapunk, amelyek alapján jósolni tudjuk a trendet (pl. tőzsdei részvényárfolyamok alakulása).

Szakértői ítéleten alapuló előrejelzések

Ha nem állnak rendelkezésünkre múltra vonatkozó releváns adatok, akkor kvalitatív előrejelzési módszerekhez kell folyamodnunk. Ha például egy új termék kereskedelmi forgalmát szeretnénk megjósolni a piaci bevezetést követő évben, akkor ezzel a helyzettel állunk szemben. Ilyenkor folyamodunk a (szakértői) ítéletekre alapozó előrejelzéshez (judgemental forcecasting). Mivel az emberi gondolkodási és ítéletalkotási folyamatokkal van dolgunk, az ilyen előrejelzések pontosságát nagyban befolyásolják mindazok a tényezők, amelyek az emberi ítéletalkotásra hatnak.

Az előrejelzések pontosságát jelentősen befolyásolja, hogy miként fogalmazzuk meg a kérdést. Például nagyon pontatlan jóslatokat kaptak erre a kérdésre:

Hány csomag Polaroid színes filmet használtak el az Egyesült Államokban 1970-ben?

A másik változatban egy sor kérdésre bontották le a megjóslandó kérdést, és a részjóslatokból számították ki az átfogó jóslatot:

1.Hány ember élt az Egyesült Államokban 1970-ben?

2.Mekkora volt egy átlagos család?

3.A családok hány százalékának volt fényképezőgépe?

4.A kamerával rendelkező családok hány százalékának volt Polaroid gépe?

5.Egy Polaroid gép tulajdonosa átlagosan hány csomag filmet használt el?

6.Az eladott Polaroid filmek hány százaléka volt színes film?

Ez a lebontott változat sokkal pontosabb jóslatokat eredményezett. Ez a hatás különösen akkor erőteljes, amikor nagyon bizonytalan a megjósolandó esemény.

Az előrejelzésekre leselkedő egyik fontos torzító tényező a jóslatot készítő optimizmusa az ő szemében kedvezőnek tekintett kimenetel irányában. Egy közvélemény-kutatásban azt kellett megjósolniuk az embereknek, hogy ki fogja nyerni az 1932-es elnökválasztást. Akik Hoover-re szándékoztak szavazni 84%-ban az ő győzelmét jósolták, akik viszont Rooseveltre, azoknak csupán 6%-ka jósolta, hogy Hoover fog nyerni.

Egy másik gyakori és jellegzetes torzítás forrása a lehorgonyzás. Például amikor a már említett Ken Olson, a Digital Equipment Corporation elnöke a World Future Society 1977-es bostoni gyűlésén így nyilatkozott a számítógépek elterjedésének trendjéről: „Semmi nem indokolja, hogy bárkinek számítógépe legyen az otthonában,” akkor a lehorgonyzás hibájába esett.

Fontos tapasztalat szakértői előrejelzésekkel kapcsolatban, hogy a szakértelemnek egy minimális szint fölött nincs értéke a változás előrejelzésében, s ehhez kapcsolódik az a tapasztalat is, hogy a jóslatok pontossága egy minimális mennyiségű információ fölött már alig-alig javul, miközben a költségek jelentősen növekednek. Ezek a korlátok jellemzik az emberi előrejelző képességeket, s arra az álláspontra késztetnek, hogy a szakértők jól informált jóslatai helyett inkább támaszkodjunk a jól szervezett adatbázisokat használó statisztikai eljárásokra.

Különösen nagy a hátránya a szakértői ítéletnek az exponenciális növekedésre vonatkozó előrejelzések esetében, részben azért, mert hajlamosak vagyunk egységnyi különbségekben gondolkozni százalékos változások helyett. Klasszikus demonstrációja ennek, ha arra kérünk embereket, hogy jósolják meg, milyen vastag lesz egy vékony papírlap, ha negyvenszer félbehajtjuk. Húsz közgazdasági egyetemistának az első nyolc hajtásig megmutatták, majd innen kellett a 40 félbehajtásra jóslatot tenniük. Az eredmény:

Kevesebb, mint egy láb

13

Egy lábnál nagyobb, egy mérföldig

5

Egy mérföldnél nagyobb, két mérföldig

2

Két mérföldnél nagyobb

0

Számtalan csoporttal elvégezték ezt a kísérletet, a jóslatok ritkán haladták meg az egy mérföldet. Valójában a negyven félbehajtás után elég vastag volna ahhoz, hogy elérje a Holdat.

Kattints a Hajts! Gombra, amíg lehetséges

Flash lejátszó letöltése

Ha a papír akármeddig hajtható lenne

Konfliktusok előrejelzése

Alább egy olyan projektről szeretnék beszámolni, amely a konfliktusok előrejelzésében nem csupán jó esettanulmányként fogható fel, de még némi optimizmusra is okot ad a jövő polgárháborús trendjeit illetően. (http://www.prio.no/Projects/Project/?x=834)

A projekt hosszú távú számítógépes szimulációs modellezéssel igyekszik kimutatni, milyen trend várható a világ országainak belső konfliktusai tekintetében. A célja kézenfekvő: még időben jelezni a nemzetközi szervezetek számára a konfliktusok veszélyét. A módszertani részleteket itt mellőzöm, de nagyon tanulságos, hogy milyen változókra támaszkodva működik a szimulációs modellezés. Három fő tényezőcsoportra vonatkozó adatokat és becsléseket vesznek figyelembe egy-egy országgal kapcsolatban:

1.Az ország konfliktustörténete: az előző évtől kezdve és visszafelé az időben;

2.Fejlettségi állapot: csecsemőhalandóság, az iskolázottak aránya a népességben, a korfán a fiatalok aránya, a népesség teljes mérete, van-e az országban domináns etnikai csoport, olajtermelő-e az ország;

3.Az ország szomszédjainak fejlettségi szintje, és a konfliktusok száma a szomszédságban, valamint a regionális különbségek.

A szimulációs modell alapján bíztató előrejelzésre jutottak a világ országaiban a belső konfliktusok trendjére vonatkozóan:

Az előrejelzés szerint a konfliktusok száma folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, és 2050-ben csak fele annyi belső konfliktus lesz, mint a kétezres évek elején volt, ha helyes az előrejelzés. Úgy legyen!

Vissza a tartalomjegyzékhez

Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A Társadalominformatika: moduláris tananyagok, interdiszciplináris tartalom- és tudásmenedzsment rendszerek fejlesztése az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával, az ELTE TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0056 projekt keretében valósult meg.
A tananyag elkészítéséhez az ELTESCORM keretrendszert használtuk.